Jámbor Zoltán
| Jámbor Zoltán | |
| Született | 1928. február 7. Makó |
| Elhunyt | 2019. december 15. (91 évesen) Makó |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Jámborné Balog Tünde |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jámbor Zoltán (Makó, 1928. február 7.[1] – Makó, 2019. december 15.) a Pofosz makói alapítója, elnöke.
Életpályája[szerkesztés]
Iskoláit Makón kezdte meg, majd a beregszászi gimnáziumban folytatta; 1946-ban érettségizett a Csanád Vezér Gimnáziumban.[1] 1946–1949 között a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója volt.[1] 1949-ben – koholt vádak alapján – letartóztatták; első fokon hét év kényszermunkára, másodfokon öt év fegyházbüntetésre ítélték. 1953-ban szabadlábra helyezték.[1] Az egyetemet nem fejezte be, így előbb segédmunkás, majd szakmunkás volt. 1965-ben építész-technikusi oklevelet szerzett.[1] A DÉLÉP Makói Építésvezetőségénél dolgozott. 1988-ban nyugdíjba vonult.
1990-ban csatlakozott a Politikai Foglyok Országos Szövetségéhez (POFOSZ), a makói szervezetének elnöke, továbbá a Csongrád megyei szervezet elnökségének és a szervezet országos etikai bizottságának tagja volt. Emellett az 1945-1956 között politikai okokból elítéltek érdekvédelmét ellátó Magyar Politikai Elítéltek Közösségében is szerepet vállalt. 1996-ban kezdeményezte az 1956-os Makó városi emlékhely kialakítását. 1996-ban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Makói Szervezete kiadott egy emlékkönyvet, amelyben több résztvevővel készített interjút.
Magánélete[szerkesztés]
Felesége, Jámborné Balog Tünde (1938–) író, pedagógus, Makó Város Díszpolgára.
Művei[szerkesztés]
- Asszonyok a történelemben 1956-2006 (2006)
Díjai[szerkesztés]
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993)
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2006)
- a POFOSZ 60. évfordulója emlékérem (2016)
- Makó díszpolgára (2019)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Makói Hírek XXII. évfolyam, 21. szám 12. o.
- Makó Híradó Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
