Nagy jácintara
| Nagy jácintara | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Sebezhető | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Anodorhynchus hyacinthinus Latham, 1790 | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nagy jácintara témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy jácintara témájú médiaállományokat és Nagy jácintara témájú kategóriát.
|
A nagy jácintara (Anodorhynchus hyacinthinus), korábban jácintkék ara, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Élőhelye Dél-Amerika középső része. Elterjedési területébe beletartozik Brazília középső-déli részén Pará, Bahia, Minas Gerais[3] és Mato Grosso államok; Kelet-Bolívia és Paraguay északnyugati része. Természetes élőhelye az alföldi és folyók menti erdők, mocsarak, szavannák.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magassága 100 centiméter, testtömege 1500 gramm. A legnagyobb testű papagájfaj. Tollazatának alapszíne mély kobaltkék. Farkának alsó felülete sötétszürke. Jellemző rá a citromsárga szemgyűrű. Csőre fekete, az alsó csőrkávával határos csupasz bőrfelület citromsárga. A nemek hasonlóak.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rendkívül óvatos, igen ritkán látható madár. Ha teheti, elbújik az erdő sűrűjében. Általában párban vagy kisebb, maximum 20 példányt számláló csapatokban él. Röpte gyors és iránytartó, a csapatban repülés közben is jól látható a párok szoros együvétartozása. Hangja éles ararikoltás. Különböző magvak, gyümölcsök, bogyók teszik ki a táplálékát. Különösen kedveli a pálmadiófélék termését.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Többnyire az őszi hónapokban, faóriások odvaiban költ. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amin 28-30 napig kotlik a tojó. A kirepülési idő nagyjából 3 hónap.
Tartása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szigorúan védett madár, így elvileg csak madárparkok és állatkertek tarthatják. A szigorú védelem ellenére élőhelyén még ma is sok egyedet befognak, melyeket illegálisan értékesítenek főleg magánszemélyeknek. A madarak igen értelmesek, hamar megszelídülnek. Több helyen szabadon is tartják, ha az éghajlat megfelelő.
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Magyarországon korábban csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben lehetett jácintarát látni. Jó ideje azonban magánszemélyek tulajdonában is vannak jácintarák, és a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban is tartják a fajt.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyedszáma 4300 alatti lehet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2024. március 20..
- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-benarara azul Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2024. március 20..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- "Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2011. február 5..
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
- Lars Lepperhoff Aras, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 2004, ISBN 3-8001-3821-2
- Dieter Hoppe Aras, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1983, ISBN 3-8001-7081-7
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Képek Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról

