Ivókúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A gyógyvíz(ek)et szájon át fogyasztjuk ivókúra esetén, de legtöbbször a fürdőkúrával együtt alkalmazzák, így az ivókúra fokozza a gyógyfürdő-kezelés hatását. Sok gyógyvíz idővel elveszíti gyógyító hatását, ezért az ilyen gyógyvizeket csak a forrásnál lehet eredményesen használni.

Otthon alkalmazott ivókúra[szerkesztés]

Azokat a gyógyvizeket, amelyek gyógyhatásukat hosszú ideig megtartják, palackozva is forgalomba hozzák, így a beteg az otthonában is végezheti az ivókúrát. Az otthon alkalmazott ivókúra esetén is feltétlen kérjük ki az orvos tanácsát ajánlásait, tartósan vagy rendszeresen, csak orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni! Ivókúra esetén az ásványi anyagokban gazdag gyógyvizek kíméletesen szabályozzák a gyomor, a belek, a vese és a máj működését. Az ivókúra hatásos kezelési módja a gyomorbántalmaknak és más bélproblémáknak is.

Az ivókúráknál bevált módszer, hogy a járóbeteg séta közben és kis kortyokban fogyasztja el, az előírt gyógyvíz-mennyiséget, míg a fekvőbeteg a jobb oldalára fordulva, a legtöbb esetben éhgyomorra kortyonként fogyasztja azt el. Ritkábban étkezés után.

Ivókúra reakció[szerkesztés]

Az ivókúra egyes esetekben kiválthat úgynevezett ivókúra reakciót, mint ahogy a fürdőkúra esetén is tapasztalhatunk ilyet. A tünetek is lehetnek hasonlóak, mint például rossz közérzet, étvágytalanság, különböző fájdalmak megjelenése is jellemző. Ha a panaszok 1-2 nap múlva nem múlnak el, további orvosi ellenőrző vizsgálat válik szükségessé.

Az ivókúra elsődleges hatásai[szerkesztés]

A kúra átlagosan négy hétig tart, ez alatt a beteg 1/2-1 liternyi folyadékkal fogyaszt többet a megszokott mennyiségnél. Ez önmagában is hatásos, mert a többletfolyadék átmossa a szervezetet. Az ivókúra hatása függ a gyógyvíz hőmérsékletétől, a szájban 38 °C-os víz tűnik közömbösnek, de a legtöbb esetben a 40-50 °C hőmérséklet közötti vízzel végzik. Így a meleg víz kitágítja a gyomor ereit, csökkenti a mozgásait, fokozza a gyomornedvek elválasztását, a hideg pedig a bélmozgásokat fokozza, ugyanakkor nem ritkán puffaszt.

Az ivókúra kémiai anyagai[szerkesztés]

Sokféle kémiai anyagot tartalmazó gyógyvizek, kúraszerű alkalmazásával, jelentős hatások érhetők el. Ezért az ivókúrát csak orvosi előírásra végezzük, aki előírja, hogy a beteg milyen gyógyvizet, milyen mennyiségben, esetleg azt is, hogy milyen hőfokon fogyasszon. De előírja még az ivókúra időpontját, alkalmazásának gyakoriságát, módját és tartamát is. Ezektől az előírásoktól a beteg ne térjen el, mert a legcsekélyebbnek tűnő eltérés is ellenkező hatást válthat ki, mint amit el kívántunk érni.

Kalcium: A csontok és a fogak fontos építőeleme, hiánya csontritkulást, jelentős hiánya izomgörcsöket okozhat. Napi szükséglet: 1 gramm.

Foszfor: Szintén a csontok és a fogak építőeleme. Fontos a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében, az energia tárolásában. Napi szükséglet: 600-900 milligramm, de hiányával általában nem kell számolnunk.

Nátrium: Részt vesz vízháztartásunk szabályozásában. Fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. Hiánya gyengeséget, émelygést, izomgörcsöt, ájulást okozhat. Napi szükséglet: 1-2 gramm.

Vas: Fő feladata az oxigén-, a szén-dioxid,- és az elektronszállítás. A vörös vérfesték és a hemoglobin képződésében játszik fontos szerepet. Hiánya vérszegénységet, gyengeséget, sápadtságot, nyelési problémákat okozhat. Napi szükséglet: nőknél 15-18, férfiaknál 12 milligramm.

Kálium: A nátriummal együtt részt vesz az ingerületi folyamatokban, így az ideg- és izomműködésben, a sav-bázis egyensúly és az ozmotikus nyomás fenntartásában. A minimális napi bevitelt 1,6 g-ra becsülik, az átlagos napi bevitel 2,0 -5,9 g között lehet.

Klór: gyomrunkban a hidrogénnel együtt alkotja a gyomorsavat, jótékonyan hat emésztésünkre. A konyhasóval általában elég jut belőle szervezetünkbe, pluszbevitelre nincs szükség!

Magnézium: "Antistressz-ásványnak" is nevezhetjük, támogatja idegrendszerünket. A fehérje- és szénhidrát-anyagcsere fontos eleme, szükséges izmaink működéséhez. Hiánya esetén ingerlékenység, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, izomgörcs, fejfájás alakulhat ki. Napi szükséglet: 300-350 milligramm, terhesség és szoptatás idején 450 mg.

Cink: számos enzim és az inzulin alkotórésze. Részt vesz a fehérje-, a zsír-, és a szénhidrát-anyagcserében. Szerepe van a sebgyógyulásban, acélozza-erősíti immunrendszerünket. Hiánya a fentiek működési zavarát okozza, valamint az étvágy és az ízlelési érzék csökkenéséhez vezethet. Napi szükséglet: 15 milligramm.

Réz: Az oxidációs folyamatokban részt vevő enzimek alkotórésze, szerepe van a vérképződés és a központi idegrendszer működésében is.

Jód: A pajzsmirigyhormonok termelődése szempontjából fontos mikroelem, szükséges a pajzsmirigy egészséges működéséhez. Nélkülözhetetlen a magzat méhen belüli fejlődéséhez. Hiánya golyvához vezet. Kizárólag orvosi rendelésre és folyamatos orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. Napi szükséglet: 150 mikrogramm.

Mangán: Részt vesz a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében, valamint a csontok és a kötőszövet felépítésében. Hiánya fogyást, különböző bőrirritációkat, hányingert, a hajszín megváltozását okozhatja. Napi szükséglet: 3,5 milligramm.

Fluor: A népbetegségnek számító fogszuvasodás ellenszere. Csontozatunk és fogaink építőeleme. Hiánya megkönnyíti a fogszuvasodás kialakulását. Különösen a terhes és szoptatós anyák, valamint a kisgyermekek fluoridszükségletének kielégítésére kell ügyelni, mert a védőhatás a fogak kibújása előtt a legkifejezettebb. Túladagolása veszélyes. Napi szükséglet: 1,5 – 2,5 milligramm.

Króm: A szénhidrát-anyagcserében van aktív szerepe, elősegíti az inzulin hatását, de feltételezik, hogy hiánya a koszorúér-betegség kifejlődésének egyik tényezője lehet.

Szelén: A sejtmembrán épségének fenntartásában, a májban, a fogzománcban és a körömben mutatható ki. Napi bevitele legfeljebb 0,2 mg lehet, mert ezen túl toxikus hatású.

Molibdén: A szervezet enzimjeinek működésében van szerepe, nagyon kis mennyiség szükséges belőle, a túlzott beviteltől óvakodni kell, mert rézhiányt okozhat.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]