Iskolai szegregáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az iskolai szegregáció (latin segrego = elkülönít, elválaszt, eltávolít, elvon) lényege, hogy különböző származású, szociális hátterű, vallású, anyanyelvű diákokat elkülönítve oktatnak. Ennek többféle oka lehet: a lakóhelyi elkülönülés és a területi alapon szerveződő oktatás kettőse, vagy eltérő nyelvhasználat (ha az adott csoporthoz tartozó gyermekek/diákok anyanyelve eltér a többségi intézményben használt oktatási nyelvtől). Az is előfordulhat, hogy a többséghez viszonyítva alacsonyabb fejlettségi szintet tulajdonítanak nekik, vagy pedig azt gondolják, hogy akadályozzák a többi gyerek előrehaladását.[1]

Magyarországon[szerkesztés]

Az elkülönítés arányai[szerkesztés]

Az oktatási szegregáció fogalma Magyarországon elsősorban a roma gyerekek elkülönítésével kapcsolatban merül fel. Az ország általános iskoláiban 2002-ben legalább 3000 roma többségű osztály volt, legalább 1200-ba csak romák jártak. Az 1980-as évek elején 150 ilyen osztályt tartottak számon.[2] A roma tanulók aránya a teljes általános iskolás népességben időközben nagyjából a duplájára nőtt, a cigányosztályok száma viszont a nyolcszorosára.

Az általános iskolákban nagyjából minden harmadik roma tanulót oktatnak szélsőségesen szegregált körülmények között, vagyis külön bejáratú épületrészekben, vagy külön tantermekben, esetleg eltérő étkeztetési időpontokkal, külön mosdó használatra kötelezve őket.[3] A külön osztályok működtetése mellett az elkülönítés további módjai a magántanulóvá minősítés és a sajátos nevelési igényű (wikilink), gyógypedagógiai osztályok létrehozása.

2004-ben a teljes általános iskolás népesség 3,6%-a tanult ilyen osztályokban. A roma általános iskolások körében a kutatási eredmények[4] és Kemény István és Janky Béla 2003. évi országos reprezentatív vizsgálata[5] alapján az arány legalább 15%-ra tehető.

A sajátos nevelési igényűvé minősítés magas arányaiban jelentős szerepet játszanak a fenntartói és intézményi finanszírozási érdekek. Az ebbe a kategóriába sorolt tanulók után ugyanis két és félszer magasabb összegű normatív költségvetési hozzájárulást kapnak az iskolák. Az esetek túlnyomó többségében ez a plusz beolvad az iskola költségvetésébe: vagy nem az érintett gyermekekre fordítják, vagy kizárólag az elkülönítés többletköltségeinek (pl. lényegesen kisebb létszámú osztályok működtetése) a fedezését szolgálja. A gyógypedagógiai tagozatot is működtető általános iskolák 93,4%-ában történt ez így.[6] Az intézmények 30,4%-ában a tantestület egyetlen tagja sem rendelkezett gyógypedagógus végzettséggel, és az érintett iskolák 27,2%-ában a jogszabályban megengedettnél több osztályt tanítottak összevontan.[7]

Roma gyerekek sajátos nevelési igényűvé minősítése[szerkesztés]

Egy 2001-es kísérlet alkalmával sajátos nevelési igényűvé minősített, elkülönítetten tanuló, roma származású gyerekeket hónapokig teszteltek és a vizsgálat során kiderült, hogy a 29 fős, másodikos osztály 86%-a (25 fő) probléma nélkül tudja teljesíteni a normál tantervű oktatásban részesülő, párhuzamos osztállyal szemben támasztott követelményeket. Ugyanezen kutatás kapcsán 129 roma szülővel mélyinterjúkat készítettek, melyekből kiderült, hogy a szülők tudják, hogy az iskolában megkülönböztetik a gyerekeiket, és hogy nem kapnak megfelelő felkészítést a továbbtanulásukhoz, és szeretnék, ha gyermekeik ugyanolyan minőségű tananyaghoz és pedagógiai segítséghez jutnának, mint nem roma társaik.[8]

Az iskolai lemorzsolódás és a szegregáció viszonya[szerkesztés]

Azok között a roma és nem roma tanulók között, akiknek a 8. évfolyamon mért eredményei nem különböztek egymástól, és az általános iskolában osztálytársai is voltak egymásnak, 16%-kal kisebb a lemorzsolódási esélykülönbség, mint a szegregált osztályokból kikerülő diákok esetében. A nem roma fiatalok 9%-a, roma diákok közül pedig majdnem minden második (48%) zárja sikertelenül középiskolai pályafutását. A társadalmi elszigeteltség különböző formái tehát nagyon jelentősen növelik a lemorzsolódás esélyét.[9] Mindezek ellenére egy 2013-as közvélemény kutatás szerint megjelent közvélemény kutatás adatai szerint a pedagógusok és a lakosság döntő többsége is híve a roma és nem roma gyermekek közötti korai szelekciónak.[10]

Antiszegregációs oktatáspolitika Magyarországon[szerkesztés]

2002 és 2010 között a magyar oktatáspolitika egyik kiemelt területe volt az oktatási integráció és az „álfogyatékosság”, a fogyatékossá minősítéssel való visszaélések visszaszorítása. Mégis, a gyöngyöspatai eset kapcsán elmondható, és erről jogerős birói végzés született, hogy ebben a városban, 2004 és 2011 között különválasztották a rosszabb képességű gyerekeket a többiektől megvalósitották a különoktatást.

A 2010 utáni oktatáspolitika szakított az integrációs oktatáspolitikával. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt vezetője (korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkára) azt az álláspontot hangsúlyozta, hogy bizonyos esetekben a „szeretetteljes elkülönítés” a hatékony megoldás. A gimnáziumi férőhelyek számának, illetve a tankötelesség korhatárának csökkentése, valamint a köznevelési törvény „szeretetteljes elkülönítést” lehetővé tevő módosítása egyes vélemények szerint nagyban befolyásolják majd az általános iskolai végzettség megszerzésében és a középiskolai tanulmányok megkezdésében mutatkozó trendek további erősödését és a szülők oktatási rendszerrel szembeni bizalmatlanságának csökkenését.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris kiadó, 1997
  2. Havas-Kemény-Liskó 2002.
  3. Havas Gábor: Esélyegyenlőség, deszegregáció. In: Fazekas-Köllő-Varga szerk.:Zöld Könyv a magyar közoktatás megújulásáért. Ecostat Budapest 2008.121-139.
  4. Havas Gábor – Liskó Ilona: Óvodától a szakmáig. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Kiadó, Budapest.2006.
  5. Janky-Kemény-Lengyel: A magyarországi cigányság 1971-2003.Gondolat Kiadói Kör, 2005.
  6. Havas i. m. 2004.
  7. Uo.
  8. Archivált másolat. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 14.)
  9. http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1407.pdf%7CHajdu-Kertesi-Kézdi:Roma[halott link] fiatalok a középiskolában.Beszámoló a Tárki Életpálya-felvételének 2006 és 2012 közötti hullámaiból.2014.
  10. http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/oktatas_kutatas_lj_tarki_kozvelemeny-kutatasok.pdf Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Lannert Judit: TÁRKI-közvéleménykutatás az oktatás területén a lakosság és a pedagógusok körében 2013.
  11. http://hvg.hu/velemeny/20150427_A_szegregacio_gyozott_Magyarorszag_veszte