Irene Ewing
| Irene Ewing | |
| Született | 1883 |
| Elhunyt | 1959 (75-76 évesen) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lady Irene Ewing (1883-1959) angol gyógypedagógus, a hallásnevelés történetében férjével, Sir Alexander Ewing (1896-1980) gyógypedagógussal együtt új[1] korszakot nyitottak, a „Ewing-érát.”
Munkássága[szerkesztés]
Férjével együtt egész életét a hallássérültek korai diagnosztizálásának és iskoláskor előtti otthoni (hometraining) és intézményes nevelésének szentelte. Irene Ewing 1919-ben lett a manchesteri egyetemen az ott a világon elsőként létesült ilyen speciális tanszéken (Department of Audiology and Education of the Deaf) a hallássérültek gyógypedagógiájának docense. Férje szintén ott dolgozott, 1944-64 között a tanszék vezetője volt. A „Ewing-éra” kiemelkedő eseménye az 1958-ban általuk Manchesterben megrendezett nemzetközi kongresszus volt (International Congress on Modern Educational Treatment of Deafness). 1959-ben az angol királynőtől nemesi rangot kaptak. Műveik nagy részét közösen írták:
- The handicap of deafness, 1938
- Opportunity and the deaf child, 1949
- Speech and the deaf child, 1954
- New opportunities for deaf children, 1958
Önálló tanulmányaiból[szerkesztés]
- Lipreading, 1930
- Lipreading and hearing aids, 1944
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Löwe szerint a 6.
Források[szerkesztés]
- Gordosné Szabó Anna: Lady Irene Ewing. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó, 1997, 440. p.
- Lady Irene Ewing és Sir Alexander Ewing[halott link]
További információk[szerkesztés]
- Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992