Intimizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az enteriőrtervezés századfordulós irányzata. Festőiségre törekvés jellemzi. Főként műterem-enteriőrökben bontakozott ki. Az intimizmus ars poeticája személyiségidealizmuson nyugvott, ez ikonológiai töbletet is jelent. Az enteriőr az alaprajz magvává válik. Belülről kifelé épülő házak keletkeznek, melyek belsejében a hagyományos perspektíva elveszíti jelentőségét, helyette csak benső távlatot tűr meg. Ezáltal válik élővé, organikussá.

Típusai[szerkesztés]

Mindegyik típus független az urbanizáció kötöttségeitől.

lekerekített vagy kör alaprajzú, centrális terek[szerkesztés]

Az intenzív befelé fordulást valósítja meg, a forma egyszerre alakítja az interiőrt és magát az épületet.

  • milánói világkiállítás magyar pavilonja, 1906.
  • velencei magyar pavilon zeneszobája, 1909.
  • Torockai: Vaszary műterme Tatán, 1911.

megtört falsíkok, zegzugokat képező falrészek és térelemek[szerkesztés]

A bútorok és a hozzájuk kötődő életfunkciók határozzák meg. A tagolást egy-egy építészeti elem határozza meg (oszlop) vagy függöny. Mennyezet változatossága (koporsólezárás). Magas belső terket galériák is osztják. Sokszor sokszög alaprajz keletkezik, amit tovább tagolnak ablakfülkék.

természet interiorizálása: félig nyitott, félig zárt terek[szerkesztés]

Ez a típus főleg Torockait igzatta. Vallomása: „kibővített lakásunk a kert, ezért ennek és a háznak közös a lelke” (A ház. In: Magyar Iparművészet, 1910.) Enteriőrszerűen tervezett kertek: a kert ugyanolyan zárt, de változatos élettér, mint a lakás. Ebbe a típusba tartoznak Erdély népházai.

külvilág interiorizálása: átvezető épületrészek[szerkesztés]

Új épületrész formálódik az udvar és a ház között az erdélyi falusi házak mintájára. Ezt Medgyaszay „kieresztésnek” nevezte. Közösségi és egyben térkapcsolatok, főleg népházaknál, iskolatemplomoknál, művésztelepi házaknál.

Festészet[szerkesztés]

Az intimizmus festészeti megjelenésének egyik neves képviselője Henri Le Sidaner francia festő.

Forrás[szerkesztés]

  • Keserü Katalin: A századforduló, Bp., Kijárat Kiadó, 2007.