Indukciós főzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felülnézetben
Egy indukciós tűzhely belseje

Az indukciós főzés lényege, hogy a hő közvetlenül az edényben keletkezik, így a hő legnagyobb részét maga az étel veszi fel. Az üvegkerámia főzőfelület csak az edénytől veszi át a meleget. A hálózatból felvett energia a főzőfelületen lévő edény méretétől függ. Az edényben létrehozott hő az edény fizikai tulajdonságainak, valamint az edény alakjának és a mágneses térben való elhelyezkedésének a függvénye. Minden fémtárgy, amely a mágneses térbe kerül, pl. acél evőeszköz, felmelegszik.

Indukciós főzéshez kizárólag mágnesezhető anyagokból (tehát vastag acéllemez, zománcozott öntöttvas, rozsdamentes acél) készült edények alkalmazhatóak.[1]


Az indukciós tűzhely[szerkesztés]

Az indukciós tűzhely az indukciós melegítés egy fajtáját használja. A legfőbb különbség a többi tűzhelytípushoz képest az, hogy itt a közvetlenül a tűzhelyre tett edényben keletkezik, nem pedig a tűzhelyben, ami aztán átadja ezt a hőt az edénynek.

Az indukciós tűzhelyekben egy réztekercs (egy elektromágnes) van, amire váltakozó áramot kapcsolnak, ami így egy oszcilláló mágneses mezőt hoz létre. Ezen mágneses mező hatására keletkezik hő a fölé helyezett edényben.

Az indukciós tűzhelyek gyorsabban melegítenek, és nagyobb hatásfokkal alakítják az elektromos áramot hővé, így energiatakarékosabbak, mint az elektromos fűtőszállal működő hasonló eszközök. Emellett előnyük az is, hogy – mivel a hő csak az edényben keletkezik – sokkal kisebb az égési sérülés veszélye, hiszen csak az edény forrósodik fel, maga a tűzhely nem. Az energiatakarékosság másik oka, hogy a tűzhely körül lévő levegőt nem melegíti, így nincs ilyen jellegű veszteség.

Lehetséges olyan indukciós tűzhelyet építeni, ami nem ferromágneses (például alumínium- vagy réz-) edényekkel is működik, de egy nagy permeabilitású acéledény a rendszert sokkal hatásosabbá teszi például azáltal, hogy nagyobb távolságot enged meg a tekercs és az edény között. A legtöbb indukciós tűzhelyet ferromágneses edényekhez tervezik; csak olyan edénnyel lehet használni, amire rátapad a mágnes. Lehetetlen olyan indukciós tűzhelyet készíteni, ami elektromos szigetelőanyagból (például üvegből vagy kerámiából) készült edénnyel is lehet használni.

Mivel a hőt az indukált feszültség generálja, az edény ellenállásából származó feszültségesésből (ami a felhasznált energiával arányos) a tűzhely meg tudja állapítani, hogy van-e edény rajta (vagy hogy felforrt-e a tartalma). Ezáltal lehetséges például a forráshoz szükséges legkisebb hőmérséklet automatikus kiválasztása vagy a főzőlap automatikus kikapcsolása, amikor az edényt eltávolítják róla.

Előnyei[szerkesztés]

Oldalnézetben

Ennek a láng nélküli tűzhelynek több előnye is van a hagyományos gáz- és villanytűzhelyekkel szemben, például azonnal melegít, hatékonyabban használja fel a hőt, miközben legalább olyan pontosan szabályozható, mint a gáztűzhely.[2] Olyan helyzetekben, amikor egy hagyományos tűzhely veszélyes vagy illegális lenne, az indukciós tűzhely ideális, mivel maga a főzőlap és a körülötte lévő levegő kevésbé melegszik fel.

Az indukciós tűzhely biztonságosabb a hagyományosnál, mivel nincs nyílt láng, és maga az „elem” csak a főzőedény hőmérsékletét éri el, csak az edény melegít. Egyszerűbb a tisztítása, mivel a főzőlap lapos és sima annak ellenére, hogy több indukciós zónája is lehet. Ezenkívül az étel nem ég rá főzőlapra, hiszen az jóval hidegebb, mint az edény és tartalma.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Milyen edények használhatóak indukciós főzőlaphoz? | Eluxshop.hu | Eluxshop.hu. www.eluxshop.hu. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
  2. Pros and Cons (angol nyelven). The Induction Site. (Hozzáférés: 2016. október 29.)