IV. Pszammetik
| IV. Pszammetik | |||||||
| Uralkodása | i. e. 480-as évek (?) | ||||||
| Prenomen | Jahmesz vagy Nebkaenré | ||||||
| Nomen | Pszammetik | ||||||
IV. Pszammetik egy feltételezett ókori egyiptomi uralkodó volt, aki az első perzsa uralom (XXVI. dinasztia) idején élt.
Említései[szerkesztés]
Számtalan lelet és görög forrás támasztja alá, hogy létezett egy ilyen nevű egyiptomi uralkodó a perzsa uralom alatt. Az őt említő leletek közé tartoznak egy szisztrum nyele (amelyen uralkodói névként a Jahmesz szerepel), egy szkarabeusz (melyen uralkodói neve Nebkaenré), egy usébti és egy démotikus nyelvű dokumentum, a Straßburg 2 papirusz, amelyet Dioszpolisz Parvában találtak, és amely említi a király 2. uralkodási évét. Görög szerzők is többször említik.[1] Említéseinek datálási és névbeli különbségei azonban megnehezítik, hogy egy konkrét uralkodóhoz lehessen kötni őket.
Azonosítása[szerkesztés]
1980-ban vetette fel Eugene Cruz-Uribe amerikai egyiptológus,[2] hogy a Dioszpolisz Parvából előkerült Straßburg 2 papirusz, melyet hagyományosan III. Pszammetiknek tulajdonítanak, valójában későbbi, és egy másik Pszammetiket említ, akit Cruz-Uribe IV. Pszammetiknek nevezett el. Elmélete szerint ez az uralkodó az i. e. 480-as években uralkodott Egyiptom egy része fölött. Hérodotosztól tudni, hogy ebben az évtizedben, I. Darajavaus utolsó éveiben felkelés zajlott a perzsák ellen Egyiptomban, majd a trónra lépő I. Khsajársá leverte a felkelőket.[3]
Anthony Spalinger véleménye szerint Cruz-Uribe elmélete bizonytalan; úgy véli, IV. Pszammetik II. Inarosz apjával azonos, akit Hérodotosz líbiainak tart. A görög források szerint Inarosz „a líbiaiak királya” volt, aki közismerten hatalmas felkelést vezetett a perzsák ellen az i. e. 460-as években. Amennyiben ez az elmélet helyes, úgy Pszammetiknek nem volt elég nagy hatalma ahhoz, hogy megszerezze az egyiptomi trónt.[1] Spalinger emiatt úgy véli, az előbb említett régészeti leletek egy későbbi, azonos nevű uralkodót említenek. Philokhórosz athéni történész említi, hogy egy bizonyos (V.) Pszammetik – valószínűleg II. Inarosz fiának, Thannürosznak a fia, így IV. Pszammetik dédunokája – i. e. 445-444-ben gabonát szállított Athénba.[1] Végül Diodórosz Szikülosz is említ egy (VI.) Pszammetiket, aki Egyiptom királya volt i. e. 400-ban, és azt írja róla, hogy „egy híres Pszammetik leszármazottja”. Ez a Pszammetik azonban lehet, hogy tévesen szerepel nála Pszammetikként, és valójában Amürtaioszról, a XXVIII. dinasztia uralkodójáról van szó, aki i. e. 404–399 között uralkodott.[1]
Lásd még[szerkesztés]
- III. Pedubaszt, egy másik egyiptomi felkelő a perzsa uralom ellen
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Anthony Spalinger, Psammetichus IV; Psammetichus V; Psammetichus VI in: Lexikon der Ägyptologie 4 (1982), pp. 1173–75.
- ↑ Eugène Cruz-Uribe, "On the Existence of Psammetichus IV". Serapis. American Journal of Egyptology 5 (1980), pp. 35–39.
- ↑ Leo Depuydt, Saite and Persian Egypt, 664 BC - 332 BC, in Erik Hornung, Rolf Krauss and David A. Warburton (eds.), Ancient Egyptian Chronology (= Handboo0k of Oriental studies. Section One. The Near and Middle East, Vol. 83). Brill, Leiden/Boston, 2006, ISBN 978 90 04 11385 5, p. 282
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Psammetichus IV című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Pieter Willem Pestman, The Diospolis Parva Documents. Chronological Problems concerning Psammetichus III and IV. in Heinz-Josef Thissen, Karl-Theodor Zauzich (eds.), Grammata Demotika. Festschrift für Erich Lüddeckens zum 15. Juni 1983. 1984, pp. 145–55.
- Thomas Schneider, Lexikon der Pharaonen. Albatros, Düsseldorf 2002, ISBN 3-491-96053-3, pp. 202–03.
- Sven P. Vleeming, "The Gooseherds of Hou (Pap. Hou). A Dossier relating to Various Agricultural Affairs from Provincial Egypt of the Early Fifth Century B. C." Leuven 1991 (Studia Demotica 3), pp. 3–4.