ISO 9362

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ISO 9362 (más néven SWIFT-kód, vagy BIC-kód) a bankok azonosítására szolgáló kódnak a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által 1994 óta elfogadott, Bank – Banki adatátviteli üzenetek – Bankazonosító kód elnevezésű nemzetközi szabványa.

A szabvány rögzíti a bankok egyetemes azonosító kódjának felépítését és összetevőit, a nemzetközi bankközi ügyintézés automatizálásához.

A SWIFT elnevezés a Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság) nevének rövidítéséből származik, amely a bankközi ügyintéző számítógép-hálózatához alakította ki ezt a bankok azonosításához alkalmas kódrendszert.
A BIC a Bank Identifier Code (bankazonosító kód) rövidítéséből ered.

Az IBAN azonosító kóddal együtt használva a SWIFT-kód lehetővé teszi, hogy nemzetközi viszonylatban is olyan bankközi forgalmat lehessen lebonyolítani, melynek költsége az igénybevevő részére gyakorlatilag nem haladja meg a belföldi bankforgalom költségét.

A kód felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kód 8 vagy 11 karakterből áll:

  • 4 karakter határozza meg a bankot,
  • 2 karakter jelöli az ország ISO kódját (ISO 3166)
  • 2 karakter szolgál a hely azonosítására
  • 3 opcionális karakter jelölheti a bank ügyosztályát, vagy fiókját (a központi székhely esetében 'XXX')

Amennyiben a kód csak 8 karaktert tartalmaz, minden esetben a központi székhelyről van szó.

Például:

A 8. karakter helye további speciális jelentőséggel bírhat:

  • Amennyiben ez "0", akkor az adott BIC tesztcím
  • Amennyiben ez "1", akkor a SWIFT hálózat passzív résztvevőjéről van szó (nincs közvetlen SWIFT kapcsolata)
  • Amennyiben ez "2", akkor ellenkező irányú számlázású címről van szó, azaz a címzett fizeti a költségeket (normális esetben a küldő fizet minden üzenetért.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]