IMAP

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az IMAP (Internet Message Access Protocol) egy alkalmazásrétegbeli protokoll, amely segítségével a leveleinkhez férhetünk hozzá. Mark Crispin fejlesztette ki 1986-ban. A POP3 mellett a legelterjedtebb levéllekérési internetszabvány. A legtöbb modern szerver és kliens is támogatja használatát.

Előnyei[szerkesztés]

  • A levelek nem töltődnek le, a kliens csak cache-eli őket
Ezáltal csökken a hálózati forgalom, a kliens háttértárigénye, a levelek bárhol elérhetővé válnak.
  • Állapotinformációk tárolhatóak a kiszolgálón
A zászlókon keresztül több információ is tárolhatók a levél állapotáról, például, hogy olvasatlanok, vagy nem, hogy megválaszoltak-e vagy sem.
  • Mappák támogatása
Az IMAP4 kliensek képesek létrehozni, átnevezni és törölni postafiókokat, amelyeket a felhasználó általában mappáknak lát. Megosztott és nyilvános mappákat is lehetséges létrehozni.
  • Szerveroldali keresések támogatása
A kliensek kérhetik a kiszolgálót, hogy keressen a postafiókban tárolt levelek között. Így elkerülhető az összes levél letöltése.

Az IMAP4 TCP/IP-n keresztül kommunikál a 143-as porton. Sok régebbi protokolltól eltérően az IMAP4 natívan támogatja a biztonságos bejelentkezést (de nem titkosított jelszavak is előfordulhattak). Lehetséges titkosítani az IMAP4 kommunikációt SSL-lel, ilyenkor az IMAP4 a 993-as portot használja.

Gyakori IMAP megoldások[szerkesztés]

Kiszolgálók[szerkesztés]

Kliensek[szerkesztés]