Horváth Ignác (tanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Horváth Ignác
Született 1843. július 25.
Pest
Elhunyt 1881. április 18. (37 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
egyetemi tanár
Halál okaöngyilkosság

Horváth Ignác (Pest, 1843. július 25.Budapest, 1881. április 18.) gépészmérnök, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1874).

Pályája[szerkesztés]

Apját korán elvesztette, anyja és mint gyámja, Szabóky Adolf tanár nevelte. A pesti főreáliskola elvégzése után, 1861-ben beiratkozott a József-műegyetemre, hajlama a gépészmérnöki szakra vonzotta. Az 1864–1865-ös tanév második felében még mint egyetemi hallgató az erőműgéptani- és gépszerkezettani tanszék tanársegédjévé nevezték ki, 1866-ban pedig a Helytartótanács két évre szóló utazási segélyt engedélyezett neki, hogy külföldön az erőmű- és gépészettanban továbbképezhesse magát. Az 1866–1867-es tanévet a zürichi egyetemen töltötte. A budapesti műegyetemen az erőműgéptan új tanszékére hirdetett sikeres pályázatával 1867-ben segédtanári kinevezést nyert, de engedélyt kapott külföldi tanulmányainak befejezésére. Az 1868–1869-es éveket Franciaországban, főleg Párizsban töltötte az erőmű- és géptan tanulmányozásával, többnyire Henri Tresca és Phillips tanárok vezetése alatt. Hazatérése után az 1869–1870-es tanévben mint segédtanár kezdte előadásait, 1869. december 29-én rendes tanárrá nevezték ki. A gyenge szervezetű fiatal tanár egészsége azonban megrendült. Az 1870–1871-es tanév II. félévétől betegsége miatt nem tartott előadásokat, ideje nagy részét Nizzában és Menton-ban kellett töltenie. Tanári működését az 1872–1873. tanévtől kisebb szünetekkel folytatta. 1874. május 28-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta. Az 1880–1881-es tanévben betegségével küzdve még megtartotta a műszaki mechanikai és alkalmazott hidraulikai előadásait, de 1881 tavaszán önmaga vetett véget életének.

Cikkei jelentek meg a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében (1867. Poncelet tételének egyszerű levezetése s általánosítása; 1878. Az 1876. vizáradás alkalmából Budapesten tett vizmérésekről. székfoglaló; 1880. A viz sebességének változásáról); a párizsi L'Institut c. folyóiratban (1868. Sur les valeurs aproximatives et rationelles des radicaux); a Reformban (1871. 64. sz. De Gerando-Teleki család); a berlini Allg. deutsche polytechn. Zeitungban (1874. Der neu verbesserte Dynamometer des Professors Dr. Hartig.).

Munkái[szerkesztés]

  • A budapesti m. k. műegyetem erőműszaki munkatermének műszerei és készülékei. Pest, 1873. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész Egylet közlönyéből, kilenc ábrával.)
  • Az iparos oktatás Bajorhonban, tekintettel honi viszonyainkra. Budapest, 1873. (Németül: Nürnberg, 1875.)
  • Dynamometer für Arbeitsmaschinen. Budapest, 1873.
  • Mechanika. I. rész. Kinematika. 1. kötet. A pont kinematikája. A szöveg közé nyomott 102 fametszetű ábrával. Budapest, 1874.
  • Közlemények a magyar kir. József-műegyetem műszaki mechanikai laboratoriuma részéről. 1. füzet. Budapest, 1878.
  • A belföldi bányákban termelt burkolatkövek kőzettani s erőműtani vizsgálata. Budapest, 1878. (Szabó Józseffel együtt.)

Kőnyomatban előadásai után: A hydraulika fogalma 1880.; Statika; Műszaki mechanica 1881.

Kézirati munkái: Technische Mechanik. I. Theil. Notirt nach den Vorträgen Prof. Dr. Zeuners. Zürich, 1867. (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában, 8r. 578 lap). Legjelentékenyebb munkáját, a Duna folyam vízsebességének méréseiről, több évi fáradhatatlan munkássága eredményét, szintén kéziratban hagyta hátra.

Források[szerkesztés]