Herpy Miklós

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herpy Miklós
Herpy Miklós
Herpy Miklós
Született1931. december 25.
Budapest
Elhunyt2023. december 21. (91 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavillamosmérnök, címzetes egyetemi tanár
a műszaki tudományok kandidátusa
IskoláiBudapesti Műszaki Egyetem (–1957)
KitüntetéseiÁllami-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Herpy Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Herpy Miklós (Budapest, 1931. december 25. – 2023. december 21.) állami díjas magyar villamosmérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. Az analóg integrált áramkörök alkalmazástechnikája és az aktív RC szűrők szakértője. 1957 és 1990 között a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa, 1974 és 1984 között a harmadik generációs mikrohullámú gerinchálózati rendszerek fejlesztésének irányítója. 1990 óta az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalat munkatársa.

Életpályája[szerkesztés]

1942 és 1950 között a budapesti Érseki Katolikus Gimnázium (államosítás után Rákóczi Ferenc Gimnázium) diákja. Érettségije után édesapja mellett órás ipari tanuló, minthogy az „osztályellenségnek” minősített kisiparos édesapja miatt egyetemi felvételét elutasították. 1952-ben szakmunkásvizsgája után munkásként már felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Az első egyetemi éve után átiratkozott a Villamosmérnöki Kar műszer tagozatára. Ötödévesként a Simonyi Károly professzor által vezetett Elméleti Villamosság Tanszéken demonstrátorként és az Akadémia Műszerügyi Kutatóintézetében gyakornokként dolgozott. Diplomáját 1957-ben szerezte meg a Villamosmérnöki Kar, Műszer és Finommechanika Szakán, majd a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. Első munkája az intézetben fejlesztett mikrohullámú rádiórelé rendszer szolgálati rendszereinek kifejlesztése volt. Az intézetben elsőként alkalmazott tranzisztoros, majd analóg integrált áramköröket.

1963-ban osztályvezetőnek, 1974-ben főosztályvezetőnek nevezték ki és megbízták a harmadik generációs rádiórelé rendszerek kidolgozásának irányításával. Ennek során bevezette a különleges pontosságot igénylő mikrohullámú mikrosztrip és felületszerelt technológiákat. A fejlesztés eredményeként gyártásba került berendezések kidolgozását, 1978-ban, munkatársaival megosztott Állami Díjjal ismerték el. Felismerve az elektronika rendkívül gyors fejlődését, 1984-ben visszatért az analóg áramköri kutatómunkához, melyek addig is megalapozták oktatói és publikációs munkáit.[2] A Műszaki tudományok kandidátusa címet 1980-ban az Analóg integrált áramkörök című disszertációjának megvédésével nyerte el.[3]

Oktatás[szerkesztés]

A Távközlési Kutató Intézetben szerzett analóg áramkörfejlesztői ismereteire támaszkodva 1960-tól kezdve mérésvezetőként, majd 1963-tól 33 éven át félállású oktatóként tanított a BME Műszer és Méréstechnika (ma Méréstechnika és Információs Rendszerek) Tanszékén, először tanársegédként, majd adjunktusként és 1980-tól 1998-ig docensként. Oktatói munkáját később címzetes egyetemi tanári címmel ismerték el. Végzése után 65 évvel, 2022. június 22-én a BME-n tartott ünnepségen átvehette vasdiplomáját.[4]

A fontosabb előadott tárgyak[szerkesztés]

  • Elektronikus áramkörök tervezése,
  • Analóg integrált áramkörök,
  • Aktív RC szűrők,
  • Elektronikus berendezések tervezése.[2]

Munkái az Elektronika vállalatnál[szerkesztés]

Az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalattal még 1963-ban került kapcsolatba.[5] A szigorú műszerembargó miatt a Távközlési Kutató Intézet munkatársai többnyire maguk fejlesztették ki a kutatómunkájukhoz szükséges műszereket. Így 1962-ben kidolgozott és elkészített egy műszert, amely alkalmas volt a telefon- és rádiócsatornák zajának, a nemzetközi szabványok előírásainak megfelelő mérésére. Az Elektronika megszerezte e műszer gyártási jogát és megkezdte annak gyártását és értékesítését.[6][7] Ez volt a vállalat által gyártott első tranzisztoros műszer. A szabványok változása miatt 1976-ban szükségessé vált a műszer átkonstruálása. Ennek során egy analóg integrált áramköröket és aktív RC szűrőket alkalmazó új műszer született.[8] Ennek a változatnak a forgalmazási jogát szerezte meg a Siemens Messgeräte Bereich. A műszer Siemens változatát a Bundespost (a mai Deutsche Telekom elődje) rendszeresítette és előírta annak általános használatát.[9] A 80-as években szoros együttműködés alakult ki a Siemens és az Elektronika között, melynek során fontos szerepet kapott a cégközi egyeztetések és megállapodások lebonyolításában és külső tervezőként részt vett több a Siemens igényei szerinti új mérőműszer kidolgozásában. 1990-ben megvált a Távközlési Kutató Intézettől és az Elektronika munkatársa lett. Ezt követően, 2016-ig az Elektronika kutató, fejlesztő gyártó teamjeit támogatva vett részt a nagy távközlési szolgáltató vállalatok (például Deutsche Telekom, Telecom Italia) mindig újabb és újabb méréstechnikai igényeit kielégítő távközlési mérőműszerek létrehozásában.

Nyolcvanötödik születésnapját követően, 2016 végén megvált a vállalattól és idejét anyai nagyapja, Aggházy Károly zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus életpályája kutatásának szentelte. E munkája eredményeként jelent meg Aggházy-albuma a Rózsavölgyi Kiadónál.[10][11]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Könyvpublikációk[szerkesztés]

  • Herpy, M. – Wágner, Gy.: Elektronikus műszerek, Tankönyvkiadó, Budapest 1967. (p. 462)
  • Analóg integrált áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1973. (p. 425)
  • Analóg integrált áramkörök 2. kiad., Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1974. (p. 425)
  • Analoge integrierte Schaltungen, Franzis Verlag, München 1976. (p. 522)
  • Analoge integrierte Schaltungen 2. Auflage, Franzis Verlag, München 1979. (p. 522)
  • Analog integrated circuits, John Wiley, Chichester – New York, 1980. (p. 478)
  • Analogovije intyegralnije szhemi, Moszkva, Ragyio i Szvjaz, 1983. (p. 416)
  • 赫彼著 : 模拟集成电路 (Analog integrated circuits), Higher Education Press, Peking, 1984. (p. 459)
  • Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC-szűrők, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1981. (p. 311)
  • Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC-filter, Franzis Verlag, München 1984. (p. 326)
  • Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC filter design, Elsevier, Amsterdam 1986. (p. 306)
  • Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC-szűrők, BME Kiadó, Budapest 1991. (p. 311)
  • Herpy Miklós – Sipőcz István: Távközlési Kutató Intézet: A magyar mikrohullámú kutatás fellegvára (1950–1990). Budapest: (kiadó nélkül). 2020–2021. Hozzáférés: 2015. február 24.  

Folyóirat-publikációk[szerkesztés]

  • TKI Közlemények
  • Electronics Letters
  • Elektronik
  • Híradástechnika

… és más szaklapokban jelentek meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Herpy Miklós gyászjelentése, 2024. január 7. (Hozzáférés: 2021. január 8.)
  2. ↑ a b Aranydiplomások életrajza
  3. ↑ MTA köztestületi tag
  4. ↑ HA-TZS: „Őszintén reméljük, hogy jelenlegi és jövőbeli hallgatóink is az önök nyomdokaiba lépnek”. BME.hu/hírek/, 2022. június 22. (Hozzáférés: 2024. január 6.)
  5. ↑ Elektronika. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  6. ↑ Elektronika EPS 64, Régi műszerek
  7. ↑ Worldcat katalógus
  8. ↑ Elektronika EPS 86, Rádiómúzeum
  9. ↑ Siemens Störpegelmesser, Rádiómúzeum
  10. ↑ Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora. rozsavolgyikiado.hu. Rózsavölgyi Kiadó, 2018. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  11. ↑ Herpy Miklós: Aggházy Károly – Egy Liszt-tanítvány élete és kora. Közreadó: Gombos László. (hely nélkül): Rózsavölgyi Kiadó. 2018. 153. o. ISBN 9786155062438  

Források[szerkesztés]

Az Aggházy család (Aggházy-Herpy ág)[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Herpy_Miklós&oldid=26907550”