Herczegh Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herczegh Géza
Született 1928. október 17.
Nagykapos
Elhunyt 2010. január 11. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Melinda Petneházy
Gyermekei
  • Anita Herczegh
  • Károly Herczegh
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár

Herczegh Géza Gábor (Nagykapos, Csehszlovákia, 1928. október 17.Budapest, 2010. január 11.[1]) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a nemzetközi jog. Jelentősek kutatásai a nemzetközi bíráskodás és nemzeti kisebbségek kérdése területén. 1981 és 1987 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudományi Kar dékánja. 1990 és 1993 között az Alkotmánybíróság tagja, illetve elnökhelyettese, 1993 és 2003 között az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának tagja.

Életpályája[szerkesztés]

A gödöllői Premontrei gimnáziumban tett érettségi után, 1947-ben beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát.[1] Az egyetemen Buza László és Bibó István volt rá nagy hatással. Diplomájának megszerzése után az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett,[1] ahol nemzetközi közjogi kutatásokat végzett. 1963-ban átment a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol a nemzetközi kapcsolatok szakon diplomáciatörténeti előadásokat tartott adjunktusi beosztásban. 1967-től a Janus Pannonius Tudományegyetem (ma: Pécsi Tudományegyetem) Jogtudományi Karán kezdett oktatni,[1] egyben a nemzetközi jogi tanszék vezetését is átvette egyetemi docensi beosztásban. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1981-ben megválasztották a Jogtudományi kar dékánjává, 1984-ben megerősítették. A kart 1987-ig, a tanszéket 1990-ig vezette. 1990-ben az Országgyűlés megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává, később a testület helyettes elnöke volt 1993-ig.[1] Ekkor az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának magyar tagjává választották, ahol 2003-ig tevékenykedett. Ilyen minőségében foglalkozott többek között a bős–nagymarosi vízlépcső ügyével.

1965-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották.[1] 1991 és 1993 között a Gazdaság- és Jogtudományi Osztály elnöke volt. E tisztségéből kifolyólag az MTA elnökségében is részt vett. 1974 és 1977 között a háború áldozatainak védelmével foglalkozó genfi konferenciájának résztvevője, annak III. számú bizottságának alelnöke és a magyar delegáció tagja volt. Tagja a konzervatív Professzorok Batthyány Körének, illetve a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi közjog és a nemzetközi bíráskodás kérdései.

Kezdetben a gyarmati rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseivel foglalkozott, később a nemzetközi jogelvek szerepével a nemzetközi bíráskodásban, az emberi jogok nemzetközi érvényesülését, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdésekkel és a humanitárius jog nemzetközi fejlődésével is. Interdiszciplináris (tudományterületeket átívelő) kutatásokat végzett a nemzetközi jog szociológiája terén. A Nemzetközi Vöröskereszt szakértőjeként számos konferencián vett részt és szólalt fel nemzetközi jogi, humanitárius jogi és egyéb kérdésekben.

Családja[szerkesztés]

Édesapja a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája, későbbi nevelőapja történész volt. Nős, felesége Petneházy Melinda. Házasságukból egy fiúgyermek (Károly) és egy lánygyermek (Anita) született. Lánya bíró, Áder János köztársasági elnök felesége.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb tanulmányai[szerkesztés]

  • A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog (1962)
  • General Principles of Law and the International Legal Order (1969)
  • Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző, első kiadás: 1976)
  • A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (1981)
  • Development of International Humanitarian Law (1983)
  • Magyarország külpolitikája 896–1919 (1987)
  • A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig (1999)
  • Peres örökségünk (2005)
  • Foggal és körömmel (regény, 2008)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 506–507. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 452. old., ISSN 1787-288X
  • Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül, KJK–Kerszöv, Budapest, 2005, 73–80. old., ISBN 963-224-853-8
  • Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján