Hellasz (Shelley)
| Hellasz | |
 | |
| Az első kiadás címlapja | |
| Szerző | Percy Bysshe Shelley |
| Eredeti cím | Hellas |
| Megírásának időpontja | 1821 |
| Első kiadásának időpontja | 1822 |
| Nyelv | angol |
| Témakör | görög szabadságharc |
| Műfaj | drámai költemény |
Hellasz Percy Bysshe Shelley 1821-ben írt drámai költeménye, amely „az emberiség ujjongását fejezte ki, Hellasz és a szabadság újjászületésén.”[1]
Keletkezése[szerkesztés]
Shelley a darabot Pisában írta, azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön a görög szabadságharc ügyének.[2] Mintája Aiszkhülosz Perzsák című tragédiája volt;[1] megírásához felhasználta a korabeli hírlapok tudósításait.[3] A mű ajánlása Aléxandrosz Mavrokordátosz görög politikusnak szól, akivel a költő pisai tartózkodása során ismerkedett meg, és akivel folyamatosan megtárgyalták a görögországi eseményeket.[4]
Shelley 1821. november 11-én küldte el a művet kiadójának, Charles Ollier-nek,, és sürgette, hogy mielőbb jelentesse meg a művet, de Ollier félt, hogy a költemény egyes eszméi túl radikálisnak hatnak az 1820-as évek Angliájában.[4][5] Végül öt hónap múlva, 1822-ben jelent meg;[5] ez volt Shelley életében kiadott utolsó műve.[2]
Tartalma[szerkesztés]
Aranykor jő megint,
Mint kígyó vedlik majd a föld,
Megújul lombja mind,
S fény lebben égen, államon,
Mint ébredés az álmokon.”
(Részlet a mű zárókórusából,
Radnóti Miklós fordításában[6])
A drámai költemény az II. Mahmud oszmán szultán szemszögéből mutatja be a cselekményt.[7] A Görögországot megtámadó Mahmud szultán nyugtalanul alszik, és egy ismétlődő lidérces álom nyomasztja. Úgy véli, hogy Ahasvérus, a bolygó zsidó meg tudja fejteni álmát, ezért tőle kér segítséget. Beszélgetésük alatt Mahmudot egyre inkább hatalmába keríti a reménytelenség, mivel rájön, hogy a győzelmes csaták ellenére elvesztette a háborút.
A párbeszédes részek között a görög rabszolganőkből álló kórus szerepel, akik behozzák a drámába a reményt és a szabadságra való törekvést. A kórus szerepe nem kapcsolódik közvetlenül a görög felkeléshez, inkább általános érvénnyel hirdeti a háború hiábavalóságát.[5]
Fogadtatása és fordításai[szerkesztés]
A kortársak közömbösen fogadták; csak egyetlen (negatív) kritika jelent meg róla;[5] a költő kevésbé ismert művei közé tartozik.[7] 1906-ban megjelent francia, 1932-ben újgörög, 1957-ben kínai, 1991-ben olasz nyelven.[8] Magyar nyelven a zárókórus olvasható Radnóti Miklós fordításában.[6]
Shelley „ideális, univerzális Görögországa” hatást gyakorolt Kosztísz Palamász és Ángelosz Szikelianósz görög költőkre.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Babits Mihály: Az európai irodalom története. Budapest: Szépirodalmi. 1979. ISBN 963 15 1414 5
- ↑ a b Ian Ousby: The Cambridge Guide to Literature in English. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1996. ISBN 0-521-44086-6
- ↑ Catherine Boyle: Percy Bysshe Shelley, the Newspapers of 1819 and the Language of Poetry. ejournals.lib.auth.gr (2013) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
- ↑ a b Mark Kipperman: History and Ideality: The Politics of Shelley's "Hellas". Studies in Romanticism, XXX. évf. 2. sz. (1991) 147–168. o.
- ↑ a b c d Mariann Løkse: In Defence of Hellas: An Analysis of Shelley's Hellas and Its Reception. munin.uit.no (1994) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
- ↑ a b Shelley és Keats versei. Vál. és szerk. Ferencz Győző. Budapest: Sziget. 2000. 84. o. ISBN 963 8138 51 3
- ↑ a b c Percy Bysshe Shelle, romantic English lyricist and prophet of the Greek revolution. www.eefshp.org. Society for Hellenism and Philhellenism (2020. december 7.) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
- ↑ Shelley: Hellas. www.worldcat.org (Hozzáférés: 2021. április 21.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hellas (poem) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.