Helen Humes
| Helen Humes | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1913. június 23.[1][2][3][4][5] Louisville |
| Elhunyt | 1981. szeptember 9. (68 évesen)[2][5] Santa Monica |
| Sírhely | Inglewood Park Cemetery |
| Szülei | Emma Johnson John Henry Humes |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues, dzsessz, R&B |
| Hangszer | |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Hangminta | |
| Be Baba Leba | |
| Helen Humes weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Helen Humes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Helen Humes (Louisville, 1913. június 23. – Santa Monica, 1981. szeptember 9. vagy 1981. szeptember 13.) amerikai bluesénekesnő.
Pályakép[szerkesztés]
Helen Humes szüleitől örökölte tehetségét, akikkel a templomukban gyakran duettben énekeltek. Már 1927-ben Sylvester Weaver mellett énekelt. 1937-ben Albanyba költözött és Harry James big bandjének énekese lett. Velük rögzítette a Jubilee, az I Can Dream Can't I és a That's The Dreamer In Me számokat is. Az 1930-as évek végén dolgozott Count Basie-vel, (a big band vezetőjével) aki a Cincinnati Cotton Clubban fedezte fel őt. Count Basie meghívta, hogy Billie Holiday utódja legyen a zenekarban. Ebből az időszakból az egyik legnagyobb slágerük a Between The Devil And The Deep Blue Sea volt.
Az 1940-es, -50-es években Kaliforniában különböző zenekarokkal, blueszenészekkel dolgozott, köztük például Nat King Cole-lal. Egyik sikere ebből az időszakból a Be Baba Leba. Ez a dal a 7. helyezést érte el a Race Records listáján. 1950-ben Humes elénekelte Benny Carter Rock Me to Sleep című számát, ami áthidalt egy szakadékot a Big Band Jazz Swing és a Rhythm and blues között.
Amikor Hume édesanyja 1973-ban meghalt, eladta az összes lemezét és a zongoráját, és nem akart többé énekelni. Aztán Stanley Dance, zenekritikus rávette, hogy Count Basie-vel együtt lépjen fel az 1973-as Newport Jazz Festivalon.
Az 1974-es Montreux-i Jazz Fesztiválon egy all-star zenekarral és Jay McShannel duóban lépett fel. De csak a hetvenes évek végén folytatta igazán pályafutását, például a New York-i Cookery dzsesszklubban való megjelenésével.
Egy ideig Hawaiin és Ausztráliában élt, mielőtt a kaliforniai Santa Monicába költözött, ahol 1981-ben halt meg.
Albumok[szerkesztés]
- Helen Humes (1960)
- Swingin' with Humes (1961)
- Songs I Like to Sing! (1961)
- Helen Comes Back (1973)
- The Incomparable Helen Humes with Connie Berry & Her Jazz Hounds (1974)
- Midsummer Night's Songs with Red Norvo (1974)
- On the Sunny Side of the Street (B1975)
- The Talk of the Town (1975)
- Helen Humes and the Muse All Stars [live] (1978; 1980)
- Sneakin' Around (1978)
- Let the Good Times Roll (1980)
- Helen Humes with Connie Berry Trio (1980)
- Helen (1981)
- E-Baba-Le-Ba: The Rhythm and Blues Years (1986)
- New Million Dollar Secret (1987)
- Complete 1927-1950 Studio Recordings; 3-CD
Count Basie Orchestra[szerkesztés]
- The Original American Decca Recordings
Díjak[szerkesztés]
- 1973: Hot Club of France Award for Best Album of 1973
- 1975, 1977: Key to the City of Louisville
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- https://www.allaboutjazz.com/musicians/helen-humes
- https://www.findagrave.com/memorial/6842416/helen-humes
- https://www.allmusic.com/artist/helen-humes-mn0000671800/biography
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Helen Humes című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.