Heinrich Wilhelm Stieglitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Heinrich Wilhelm Stieglitz
Élete
Született 1803. február 21.
Arolsen
Elhunyt 1849. augusztus 24. (46 évesen)
Velence
Nemzetiség német
Házastársa Charlotte Stieglitz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Heinrich Wilhelm Stieglitz (Arolsen, 1803. február 21.Velence, 1849. augusztus 24.) német költő.

Életpályája[szerkesztés]

Filológiát tanult, azután egy ideig a királyi könyvtár őre és tanár volt Berlinben. 1833-ban nagyobb utazást tett Oroszországban. Neje, Charlotte Willhöft (aki Hamburgban született 1806-ban), 1834. december 29-én sajátkezűleg tőrrel vetett véget életének azért, hogy férjét a nagy fájdalom teljes emberré és költővé érlelje. Szerető nejének ez a hősies önfeláldozása tényleg mély búbánatba taszította Stieglitzet, aki az eset után többnyire Olaszországban élt, ahol a kolera áldozata lett. Beteges ambíciója arra sarkallta, hogy első rendű költővé legyen, de poétai szárnyalása magasra soha sem emelkedett: középszerű költő maradt.

Fő művei[szerkesztés]

  • Bilder des Orients (a III. Szelim szultán című tragédiával együtt, Lipcse, 1831-33, 4 kötet);
  • Stimmen der Zeit in Liedern (2. kiad. u. o. 1834);
  • Bergesgrüsse (München, 1839).
  • Stieglitz hagyatékából adta ki Cuntze: Heinrich Stieglitz, eine Selbstbiographie (Gotha, 1865);
  • Briefe von Stieglitz, an seine Braut Charlotte (Lipcse, 1859, 2 kötet);
  • Erinnerungen an Charlotte (Marburg, 1865).

Irodalom[szerkesztés]

  • Friedrich Kummer: Stieglitz, Heinrich Wilhelm August. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  36. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1893,  177–180. oldal (németül)
  • Klaus Doderer: Heinrich Stieglitz. In: Zeitschrift für deutsche Philologie. 74. Bd., 1955. S. 185–190.
  • Ludwig Geiger: Heinrich und Charlotte Stieglitz. In. L.G.: Dichter und Frauen. Vorträge und Abhandlungen. Berlin 1896.
  • Karl Gutzkow: Cypressen für Charlotte Stieglitz (1835). In: Berlin – Panorama einer Weltstadt IV.: „Aus dem literarischen Berlin“.
  • Petra Hartmann: Die Rosskur der Charlotte Stieglitz. In: P.H.: Zwischen Barrikade, Burgtheater und Beamtenpension. Bielefeld 2009. S. 9–47.
  • Susanne Ledanff (Hrsg.): Charlotte Stieglitz. Geschichte eines Denkmals. Frankfurt/M. und Berlin 1986.
  • Werner Leibbrand: Der Selbstmord der Charlotte Stieglitz. In: Deutsche Medizinische Wochenschrift 50, 1934.
  • Wolfgang Promies: Der ungereimte Tod, oder wie man Dichter macht. Zum 150. Todestag von Charlotte Stieglitz. In: Akzente. Zeitschrift für Literatur. Hrsg. v. Michael Krüger. 32. Jg., 1985.
  • Lynne Tatlock: Grim Wives’ Tales: Mundt’s Stieglitz, Stieglitz’ Goethe. In: Monatshefte für deutschen Unterricht, deutsche Sprache und Literatur. Bd. 82, Nr. 4, 1990. S. 467–486.

Források[szerkesztés]