Hanvai J. Ede
|
Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! Ez a figyelmeztetés 2014 áprilisából származik. |
| Hanvai J. Ede | |
| Született | Hosztek Ede |
| Elhunyt | 1947. július 22. (73-74 évesen) |
| Foglalkozása | tanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hanvai J. Ede (szlovákul Eduard Hanvai, eredetileg Hosztek, 1875 – 1947. július 22.[1]) a dobsinai állami polgári fiúiskola igazgatója, diákturistaút-szervező, bánya- és vaskohómérnök, MÁVAG műszaki tanácsos. Hat gyermeke született, Endre, Pálma, Natália, Katalin, Valéria és Márton.
Élete[szerkesztés]
Apósa, Ruffinyi Jenő (1846–1924) mérnök fedezte fel a dobsinai-jégbarlangot. A dobsinai polgári iskolában diákotthont rendezett be.
A zólyombrézói vasgyár főmérnöke és tartalékos szakaszvezető hadnagy volt. Az első világháborúban Przemysl váránál orosz hadifogságba esett, Orenburgban volt hadifogoly.[2]
1936-ban kérvényezte a műemléki hivatalnál a dobsinai templom felújításának támogatását.
Az MKE Gömöri osztály választmányi tagja volt Rimaszombatban. Felesége Sefcsik Pálma.
Művei[szerkesztés]
- Hanvai Ede: A dobsinai jégbarlang és környéke; szerzői, Dobsina, 1900
- 1910 Észak Magyarország a Magas Tátrával
- 1912 A dobsinai jégbarlang és környéke. Dobsina[3]
- 1926 Die Dobsinaer Eishöhle und ihre Umgebung. Bratislava
- 1932 A honismereti múzeum föld- és ásványtani szakosztályának kérése. Magyar Tanító XII, 29-30.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ gyászjelentés. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
- ↑ A bánya 1915. május 9. X/19, 3.
- ↑ "Ezután ismertetve vannak: a Királyhegy, Rozsnyó, Krasznahorkaváralja igen részletesen, ami a tárgy jelentőségének méltánylása mellett egyúttal szubjektív figyelem gróf Andrásy Dénes iránt, aki mint minden hazai kultúrügyet, e közhasznú könyv kiadását is támogatta; aztán a szádellői völgy, Pelsőc és az aggteleki cseppkőbarlang, a nagyszabosi papírgyár, Murányvár, Ózd, Diósgyőr, a hazai turistaságnak és az iskolai kirándulásoknak mindmegannyi elsőrendű célpontjai. Rövid útmutató a Tátrába rendezendő kirándulásokról fejezi be az ügyes csinos könyvet, melynek értékét emeli egy nagyon világos áttekinthetésű nagyobb méretű térkép, amely az Egertől Szandec-ig és Kassától Alsókubinig terjedő területeket mutatja be orografiai jelzések nélkül."