Halló
A halló kifejezés (mondatszóként Halló!) elsősorban a telefonbeszélgetésekre jellemző köszönőformula, amellyel a hívott fél jelzi, hogy belépett a hívásba, egyszersmind üdvözli a hívót.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A telefonáláskor használt jelentése 1884-től mutatható ki. Egy angol nyelvű forrás szerint a „hello” szó egyértelműen a „Menlo Park varázslójának” nevezett Thomas Alva Edison termékeny agyából pattant ki, aki a két szótaggal oldotta meg a technoetikett egyik első problémáját. Amikor Edison 1877. július 18-án felfedezte a rögzített hangzás elvét, azt kiáltotta: " Halloo!".[1] Használata az amerikai angolból terjedt el és vált nemzetközi szóvá.
A legenda szerint[2] a kifejezés a magyar „hallom” szóból származik, és innen terjedt el világszerte. A kifejezést a világon elsőként Puskás Tivadar használta volna a telefonhírmondó tesztelése során. Ez az eredeztetés azonban alaptalan, a szó a magyarba német közvetítéssel kerülhetett a telefon feltalálása és elterjedése után.[3] A hall igével való rokon hangzása valószínűleg hozzájárult gyors elterjedéséhez, de eredetét a magyar nyelvhez egyetlen etimológus sem köti.[4] Az 1888-ban kiadott Magyar nyelvtörténeti szótárban a halló szó leírása „Fülét megillette és azzal azt hallóvá tette” volt.
Érdekességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szellemes versike a Borsszem Jankó élclapban, a 19. század végi telekommunikáció kapcsán, a telefonközpontban dolgozó kapcsolószemélyzet – a telefonoskisasszony felmagasztalása. Benne számos korabeli távközlési sajátosság és szakkifejezés.[5]
- Egy m. kir. postai- és távíró szerelmi vallomása
- Szőkehaju kis lány, szűm isteni szépe,
- Okleveles angyal, távbeszélő Hébe:
- Híved vagyok én már szárazon és vizen –
- A te csengő hangod behállózta szivem.
- Nem ám telefónon, hanem szemtől-szembe
- Siess pillantani kopogó szivembe,
- Amely Morsé-gépként kalapál szünetlen
- Mióta bájodnak csodálója lettem.
- Villamos-vezeték mért is nincs közöttünk
- Mely – ha háborogna bár az ég fölöttünk –
- Dehogy romolnék meg valami egyhamar;
- Sohse volna köztünk czudar vonalzavar.
- Mint Hughes-gép a te dupla működésed,
- Mely egyszerre ad s vesz: olyan ölelésed.
- El ne hagyjuk egymást, akármit is tesznek,
- Miglen e világból csak le nem csöngetnek!
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ The Great 'Hello' Mystery Is Solved
- ↑ Igaz az, hogy a „hello” magyar szóból ered?
- ↑ A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. (H–O). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1970. 36. o.
- ↑ "Beck Mihály: A koincidencia". Hozzáférés: 2009. szeptember 15..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Borsszem Jankó, 1896. márc. 29., 7. old., Fületlen gomb rovat