Hajótörés
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/52/Distress_at_sea.jpg/250px-Distress_at_sea.jpg)
A hajótörés szorosabb értelemben egy hajónak szirtbe való ütődése vagy hullámlökések következtében való elpusztulása; tágabb értelemben minden, a hajót ért olyan szerencsétlenség, melynek folytán a személyzet a hajót elhagyni kényszerül. A hajótöréstől megkülönböztetendő a megfeneklés, melynél a hajó a sekély víz következtében zátonyra futott, de semmi vagy pedig csak csekély kárt szenvedett és helyéről többnyire ismét a mély vízbe húzható.
Hajótörés bekövetkezhet: a tájék hiányos ismerete, a hajó helypontjának hibás meghatározása, és az iránytű korrektúráinak helytelen alkalmazása folytán; továbbá tartós köd alkalmával, ha a hajó a tengeráramlatok által elterelődik és a hajó helye sem arányozás, sem pedig asztronómiai vizsgálat által meg nem határozható, végül hanyagul végzett mélységmérések következtében.
Viharos időben a hajótörés akkor áll be, ha a legénység, illetve a személyzet a hajó fölött már elvesztette a hatalmat és ennek folytán a hajó a hullámok és a szél játékává válik. A hajótörés és a megfeneklés elkerülésére intő jelek gyanánt a hajózási jelek szolgálnak, úgy mint a világító tornyok, kő-, vihar- és vészjelek, valamint a kalauzoknak segítségül való hívása. Hajótörés azáltal is beállhat, hogy két hajó a sík tengeren elővigyázatlanság vagy hibás kitérés folytán, továbbá a nemzetközi törvények tételei szerint viselendő jellámpáknak téves kitűzése, a szolgálattevő kitekintő őrszem vagy a hajó vezetésével az időben megbízott személy színvaksága, végül ködös időben senkinek hibául föl nem róható véletlenség következtében is. Az összeütközés elhárítására a kitérések foganatosítását nemzetközi törvények szabályozzák.
A hajótöréssel tönkrement hajók számáról a 19. század végén a tengerészeti folyóiratok, sőt egynémely napilap is részletes kimutatást közölt. Aránylag a legtöbb hajó a északi és keleti öblökben szenved hajótörést, miután az ottani hajózás a sekély víz és a tengerfenék minősége folytán magában véve is igen nehéz, és a gyakori köd ezen nehézségeket még fokozza.
Az elfogadott nemzetközi jogi elvek szerint veszélyben forgó hajókat és azoknak legénységét a szárazföldre való menekülésben és a mentésre szolgáló közintézmények igénybevételében akadályozni nem szabad. Az egykori partjog (Strandrecht), amelynek értelmében a partlakosok a hajótöröttek vagyonát, hajdanta magukat a hajótörötteket is prédának tekintették, a mai civilizált világban már nem érvényes.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/46/%E5%BC%B5%E5%96%84%E6%94%BF%E8%A6%96%E5%AF%9F%E5%BE%B7%E7%BF%94%E5%8F%B0%E5%8C%97%E8%BC%AA%E6%93%B1%E6%B7%BA%E5%8F%8A%E5%BE%8C%E7%BA%8C%E8%99%95%E7%BD%AE%E6%83%85%E5%BD%A2_03.jpg/250px-%E5%BC%B5%E5%96%84%E6%94%BF%E8%A6%96%E5%AF%9F%E5%BE%B7%E7%BF%94%E5%8F%B0%E5%8C%97%E8%BC%AA%E6%93%B1%E6%B7%BA%E5%8F%8A%E5%BE%8C%E7%BA%8C%E8%99%95%E7%BD%AE%E6%83%85%E5%BD%A2_03.jpg)
A 19. század végén a következő szabályozások voltak érvényben: A hajóroncs (Wrack) és a partra vetett tárgyak a foglalásnak nem tárgyai, ha csak a jogosult kétségtelen módon tulajdonáról le nem mondott; tehát csak mint elhagyott dolgok (derelictio). Az angol 1854. évi hajózási akta az egyes partlakosok által okozott károkért az egész községet teszi felelőssé. A mentőknek azonban mérsékelt mentési díjra (salvage) van igényük. A partállamoknak is nemzetközi jogi kötelességük a veszélyben forgó külföldi hajóknak, nemzetiség, vallásra való tekintet nélkül segélyére sietni; hajótörés esetében a hajót és az azon levő értékeket és egész felszerelését ugyanabban az oltalomban és segítségben részesíteni, mely a belföldi hajóknak jutna osztályrészül. Angliában az erre rendelt hivatalnokokat receiver-eknek nevezik. Viszont minden államnak joga van a mentési költségeknek megtérítését attól az államtól követelni, amelyhez a hajó, melynek érdekében a költségek történtek, tartozik, ha és mennyiben a hajótörést szenvedettek a költségeknek késedelem nélküli megtérítésére képtelenek. Ezeket a kérdéseket hajózási szerződésekben szabályozzák.
Hajótörés (hajó megfeneklése, elsüllyesztése, összezúzatása) szándékos okozása, ha ezáltal másnak élete vagy vagyona veszélyeztetett, a 19. század végén a magyar büntetőtörvénykönyv (444. §) mint közveszélyes büntettet 5-10 évig, súlyos testi sértés esetében 10-15 évig, ha pedig a hajótörés által valaki életét vesztette, amennyiben gyilkosságnak esete fenn nem forgott, életfogytiglan tartó fegyházzal büntette; a gondatlanságból okozott hajótörést mint vétséget, egy évig és ha halált okozott, 5 évig terjedhető fogházzal büntette (445. §).
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Hajótörés, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |