Híradástechnika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A híradástechnika az a szakterület, amely információátvitelre, hírközlésre, jelformálásra vagy jelátalakításra alkalmas eljárások, eszközök, készülékek, berendezések, ill. ezek aktív alkatrészeinek kutatásával, alkalmazásával, tömeggyártásával és felhasználásával foglalkozik.

Fogalma[szerkesztés]

A híradástechnika emberek által létrehozott technológia. Az emberek közötti kommunikáció e nélkül is létezik, de ez lényegesen kiterjeszti a szükségletek kielégítésének lehetőségét.

A híradástechnika alapvetően az elektromágneses jelenségeket használja fel.

Az átvitt információnak sok fajtája van: beszéd, zene, szöveg, kép, adat.

A felhasználó állandó szolgáltatást vár, a körülményektől függetlenül. A szolgáltatás megbízhatósága fontos követelmény. A két felhasználó összekötése az információcsere idejére a kapcsolástechnika feladata. Az információátvitel biztosítása a felhasználók között az átviteltechnika feladata. Az előbbire tipikus példa a telefonközpont, az utóbbira a vezetékes összeköttetés.

A szolgáltatásokat több szempontból csoportosíthatjuk:

  • átvitt információ szerint
  • résztvevők száma szerint
  • résztvevők szerepe szerint
    • egyirányú
    • kétirányú (dialógus)
    • többirányú (konferencia)

Ha több résztvevő ugyanazt a szolgáltatást használja, akkor azok hálózatot alkotnak, amelyek kapcsolóközpontokat tartalmaznak. Ezek gazdaságos felhasználása megköveteli az átviteli utak és kapcsolóközpontok többszörös használatát. Az átviteli csatornák megosztása több résztvevő között problémás.

Híradástechnikai szolgáltatások [1]

Szereplői[szerkesztés]

  • felhasználók

akik a szolgáltatást igénybe veszik és a műszaki részleteket nem ismerik

  • szolgáltatók

felhasználó igényeit kielégítik és ennek érdekében megtervezik, megépítik és üzemeltetik a hálózatot

  • gyártók

berendezések fejlesztése, gyártása, eladása

  • hatóság

szabályozza a szolgáltatás műszaki és gazdasági kereteit

A híradástechnika központjában a felhasználó áll.

Története[szerkesztés]

A villamos úton történő információátvitelt Samuel Morse távírójának feltalálásától számítjuk. Alexander Graham Bell találmánya megoldotta a beszédátvitelt, és ez vezetett a telefon megszületéséhez. Marconi nevéhez fűződik a rádió elterjedése. Fejlődését tovább segítette a trióda és a tranzisztor felfedezése, amit az elektronikus erősítés feltalálása követett. A mikroelektronika és a fotonika kidolgozása a technológiai lehetőségeket lényegesen kibővítette. A számítógépek megjelenésével a két technológia kéz a kézben járt. Napjainkban a beszéd-, kép- és adatátvitel integrált hálózatának létrehozásán dolgoznak a világ számos országában.

Híradástechnika elméleti alapjai
Magyar feltalálók

Hivatkozások[szerkesztés]