Háznagy

A háznagy általában valamely intézet felügyeletével megbízott személy. Az országgyűlési háznagy tisztsége Magyarországon a második világháború után megszűnt. 2013-tól ismét van az Országgyűlésnek háznagya.

A szó eredete

A szó a latin majordomus (maior domus) szóból ered, amely középkori cím és tisztség volt. A szó valószínűleg német nyelvi közvetítéssel (Hausmeier) terjedt el a magyar nyelvben is. (A neves frank majordomusok, Martell Károly és Kis Pipin tisztségét is gyakran háznagyként említik.) A majordomus eredetileg a király udvartartásának, seregének és egész gazdaságának vezetője volt, később főbíró is a király mellett.

Története Magyarországon

A két világháború között mind a képviselőháznak, mind a felsőháznak külön-külön háznagya volt. A háznagynak mint tisztségviselőnek a feladatai közé tartozott

• a Ház helyiségeinek, karzatainak felügyelete,
• a tagok lakásának nyilvántartása,
• gondoskodás a hivatalos iratok illetve a belépőjegyek szétosztásáról és
• a házelnök támogatása a rend fenntartásában.

Az előírások szerint a Ház által az országgyűlés egész tartamára választott háznagy hivatalos működése a Ház feloszlatásakor is tartott; ekkor a háznagy a belügyminiszter hatósága alatt állt. A háznagy működése az országgyűlés befejeztével az új háznagy megválasztásáig tovább tartott.

A hatályos magyar jog szerint

2013-tól ismét van az Országgyűlésnek háznagya, Mátrai Márta személyében.

Források

• Új idők lexikona
• [Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich Magyar jogi lexikon 722. old.]