Házi őrizet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A házi őrizet a mozgási szabadságot és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot korlátozó kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben kizárólag a bíróság jogosult elrendelni. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra hagyhatja el.[1][2]

Hatályos magyar szabályozása a 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezet III. címében található.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, Iurisperitus Bt, Szeged, 2013, ISBN 978-615-5411-03-8

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eljárási büntetőjog - Statikus rész, 272. o., 289. o.
  2. 1998. évi XIX. tv. 138. § (1) bekezdés

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]