Gyermekvasút

Széchenyihegy–Hűvösvölgy vasútvonal

Vonal:

7

Hossz:

11,2 km

Nyomtávolság:

760 mm

Feszültség:

nincs ~

Maximális sebesség:

20 km/h

Jelmagyarázat

	0	Széchenyihegy
	0,4	468 m
	0,8	Normafa mh.
	1,0	a régi Normafa mh.
	1,7	Csillebérc régen Úttörőváros
	3,0	Virágvölgy régen Előre (a terveken Szent Anna kápolna)
	4,5	Jánoshegy
	5,7	Vadaspark mh. időszakos megállóhely
	6,7	Budakeszi úti viadukt
	6,7	Szépjuhászné régen Ságváriliget
	7,4	Kishárshegy mh. megszűnt
	8,7	Hárshegy
	9,4-9,6	Alagút
	11,0	Nagykovácsi úti viadukt
	11,2	Hűvösvölgy

A Gyermekvasút, azaz a 7-es számú vasútvonal keskeny nyomtávú vasút, Budapest egyik közlekedési látványossága a város II. és XII. kerületében. Érdekessége, hogy a szolgálatot gyermekek látják el felnőttek felügyelete mellett. A vonal két végállomása Széchenyihegy és Hűvösvölgy. A pálya 11,2 km hosszú, 235 m szintkülönbségű, egyvágányú, villamosítatlan. Ezt a távot a szerelvények 20 km/h megengedett sebességgel 40-45 (nyáron kb. 50) perc alatt teszik meg. Neve a tervezéskor Gyermekvasút, építésétől a rendszerváltásig Úttörővasút volt, ma pedig hivatalosan: MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi Gyermekvasút.

A Kárpát-medencei Kisvasutak Napjának évadnyitó rendezvénye, a Kisvasúti napja: április második szombatja.

Gőzvontatású nosztalgiavonat Szépjuhászné állomáson

Személyvonat a Gyermekvasúton 1988-ban

Tartalomjegyzék

1 A gyermekek vasúti szolgálatának pedagógiai vonatkozása
2 Működése
3 Története
- 3.1 Építése
4 Állomásai és megállóhelyei
5 Járművei
6 Megközelítése
7 Látványosságok a Gyermekvasút környékén
8 Lásd még
9 Képgaléria
10 Jegyzetek
11 Források
12 Külső hivatkozások

A gyermekek vasúti szolgálatának pedagógiai vonatkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasút valószínűleg részben propaganda céllal épült. A gyakorlatban azonban semmivel sem volt átpolitizáltabb intézmény, mint az 1950-es és 1960-as években bármely másik gyermekintézmény.

A gyerekek ingyenes, játékos foglalkoztatása az Úttörővasút megnyitása előtt vitát váltott ki. A gyakorlati tapasztalatok cáfolták az ellenvetéseket. Az elmúlt több mint 60 év bebizonyította, hogy a gyermekvasutas közösség és a játékos formában teljesített szolgálatok hasznosak, és szinte összehasonlíthatatlanok bármilyen fiatal- és felnőttkori tapasztalatszerzéssel.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok a gyerekek, akiknek tanulmányi átlaga megfelelő (jelenleg legalább 4,0), szülei és iskolája beleegyeznek a szolgálatok miatti iskolai hiányzásokba is, orvosi alkalmassági vizsgálaton megfelelnek, jelentkezhetnek a gyermekvasutas tanfolyamra. Itt forgalmi ismeretek, jelzési ismeretek, helyismeret, távközlő- és biztosítóberendezések, valamint kereskedelem tantárgyakat tanulnak. A tanfolyam pénteki és szombati alkalmakból áll: péntek délutánonként négy-négy elméleti órán vesznek részt, szombatonként a nap egyik felében öt elméleti órán, a másikban gyakorlaton vesznek részt, mely az egyik állomás biztosítóberendezésének, helyiségeinek bemutatásából áll, ilyet János-hegy kivételével minden állomáson tartanak a tanfolyam ideje alatt. A tanfolyam helyismeret próbával (ahol Szépjuhászné állomástól Hűvösvölgy állomásig kell turistaútvonalakon eljutni a gyerekeknek) és tantárgyankénti tételhúzásos, szóbeli vizsgával zárul.

A sikeresen vizsgázott gyerekek legalább öt alkalommal tanuló szolgálatot látnak el, itt egy idősebb gyermekvasutast osztanak be melléjük, és a felnőtt dolgozók is az átlagosnál többször ellenőrzik őket, de már itt is értékelik a szolgálat ellátását, és a magatartást is.

A további Gyermekvasúton végzett szolgálatokban a gyerekek szinte teljesen önállóan, a szokásos iskolai kötöttségek nélkül tevékenykednek. Felelősségérzetüket növeli, hogy munkájuknak tétje van: gyakorlati – és nem csupán elméleti – feladatokat kell megoldaniuk, továbbá az a tény, hogy gyermekvasutasnak lenni saját korosztályuk és a felnőttek szemében egyaránt presztízzsel bír.

A gyerekek jegyvizsgálóként, peronügyeletesként és pénztárosként megtanulnak az idegen utasokkal szemben viselkedni, feladatukat magabiztosan végezni, információt nyújtani, kisebb gyermekekkel, felnőttekkel egyaránt kommunikálni. Ezen felül megtanulnak pénzzel bánni, számolni, a vagyont felelősséggel kezelni.

Vonat érkezik Normafára

A rendelkezők, naplózók és váltókezelők a vonatok közlekedése és tolatási mozgások lebonyolítása kapcsán végzendő cselekvéssorokat, egymás munkájának irányítását (jelzők, váltók, sorompó kezelését), a szomszéd állomással való kapcsolattartást, utastájékoztató berendezések működtetését, az események naplózását stb. sajátítják el. Munkájukat felnőtt (felelős) vasutas dolgozók felügyelik, segítik. Rendkívüli helyzetekben a felnőtt dolgozók végzik a rendszerint gyermekvasutasok által végzett teendőket.

Abból a megfontolásból, hogy a gyermekvasutasok a lehető legkülönfélébb feladatokat is megtanulját ellátni, minden szolgálatban más szolgálati helyre (állomás, vonat) osztják be őket, más-más beosztásban.

A szolgálatokat az úttörőrajoknak megfelelően, I-XV.-ig számozott csoportokban 15-18 naponta látják el a gyerekek. A csoportok vezetése általában három-négy ifi (ifjúsági vezető) feladata, akik a gyerekek szakmai és pedagógiai irányítását is végzik karitatív keretek között, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az ifik általában középiskolás és egyetemista korúak, munkájukat mindenkor felnőttek ellenőrzik (szolgálatokban a nevelőtanárok, táborozáskor pedig a táborvezető, egyéb alkalmakkor az adott csoport vagy esemény patrónusa).

A nyári időszakban a gyermekek öt darab két hetes turnusban nyaralnak úgy, hogy a tábor ideje alatt ők látják el a szolgálatot, de jut idő pihenésre, játékos esti programokra és még a tábor "ügyeletére" is.

A gyermekvasutasoknak a nyolcadik osztály elvégzése után a vasúti szolgálataikat is be kell fejezniük. Számukra augusztus végén ballagást szerveznek. Ezen a napon még egyszer, utoljára egyenruhában utaznak végig a vonalon, csoporttársaik, családtagjaik kíséretében. Az iskolai ballagáshoz hasonlóan minden szolgálati helyet körbejárnak, játékokban vesznek részt, majd az intézmény vezetői elbúcsúznak tőlük.

A gyerekek számára a közös éneklések, a rendszeres foglalkozások egész életükre meghatározóak. Nagyon sok úttörő-(vagy gyermek-)vasutas az általános iskola befejezése után is fellátogat a volt csoportjához, többeknél a pályaválasztásban is jelentős szerepe van ezeknek az éveknek. A mai MÁV kötelékében nagyon sok korábbi úttörő-(gyermek-)vasutas van. Éppen ezért a Gyermekvasúton évente megrendezik az ún. nosztalgianapot, amikor a tíz évnél régebben elballagottak állnak szolgálatba.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ben az állam akkori vezetősége a MÁV üzemeltetésével egy olyan vasút létrehozása mellett döntött, amelyen a szolgálatot gyermekek látják el. Ekkor még nem tartották szükségszerűnek, hogy a Gyermekvasút a cserkészszövetség vagy az akkoriban alakuló úttörőmozgalom irányítása alatt működjön. A vonal építésekor a Gyermekvasút és Úttörővasút elnevezéseket vegyesen használták, de ekkorra már eldőlt: a vasutat úttörők fogják működtetni. A Gyermekvasút építésére több egyéb helyszín (például a gödöllői kastély környezete, Margit-sziget, Népliget) is szóba került. A Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága végül a budai hegyek mellett döntött 1948 februárjában.

A keskeny nyomközű (760 mm) kisvasút építése 1948. április 11-én kezdődött. Költségtakarékosság céljából három részletben készült el. A munkálatokat a Széchenyi-hegyen kezdték. A rohammunkában épülő 760 mm-es nyomtávú vasútvonalat önkéntesek, egyetemisták készítették el. Az ifjúsági brigádok vágták ki az erdőt, fektették le a pályát. Az építés hőstetteiről a Népszava kiadó 1948-ban még egy ifjúsági regényt is megjelentetett.

A vasútépítéssel párhuzamosan a MÁV szakoktatói az első pajtásokat felkészítették a vasútüzem, forgalom szabályaira. Így a vasútvonal megnyitásának napján már vasutas egyenruhába öltözött úttörők fogadhatták a vendégeket. Az első, 3 km-es szakaszt 1948. július 31-én nyitották meg. Ekkor a vonal az akkori Előre állomásig tartott (mai név: Virágvölgy). A pályát 1949. június 24-én Ságváriliget (mai neve: Szépjuhászné), 1950. augusztus 20-án pedig Hűvösvölgy állomásig adták át. A hűvösvölgyi vontatási telep 1951-ben készült el. A hivatalos ideológia szerint az Úttörővasút a szocialista nevelés egyik eszköze volt, az alkotó és termelő munkára való nevelést biztosította. Az Úttörővasútra ún. problémás gyerekek nem kerülhettek. Csak jeles vagy jórendű tanulókat vettek fel, bármely tantárgyból a hármas osztályzat kizáró ok volt. Fennállásának teljes idején többszörös (az 1970-es években akár tízszeres) volt a túljelentkezés. Az Úttörővasútra bekerülni felért egy sikeres egyetemi felvételi dicsőségével.

A Gyermekvasút népszerűségét jelzi az is, hogy 2012. június 23-án több mint kétszáz új iskolást avattak gyermekvasutassá a Hűvösvölgyben. Ilyen magas létszámot a vasút történetében nem avattak, valamikor a '70-es években volt csupán arra példa, hogy ennyi gyermek végezte el a tanfolyamot egy év alatt.^[1]

Állomásai és megállóhelyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágvölgy állomás

Hét állomása és két táblás megállóhelye van:

Megállóhely neve	Átszállási kapcsolatok
Széchenyi-hegy	60
Normafa megállóhely	21, 21A
Csillebérc	21
Virágvölgy
János-hegy	Libegő
Vadaspark megállóhely
Szépjuhászné	22, 22A
Hárshegy
Hűvösvölgy	29, 57, 63, 64, 64A, 157, 157A, 164, 257, 264 61

A megnyitáskor Hárshegy és Ságváriliget (ma Szépjuhászné) állomások között egy további táblás megállóhely (Kishárshegy) üzemelt. A megállóhelyet vontatási nehézségek és az alacsony utasforgalom miatt rövidesen megszüntették.

Vadaspark megállóhelyet 2004-ben építették, 2006 óta időszakos megállóhelyként működik. A menetrend szerinti személyvonatok csak a nyári időszakban, hétvégenként állnak meg. A téli időszakban, valamint munkanapokon a vonatok csak előzetes bejelentés alapján állnak meg.

A jelenlegi Normafa megállóhely 1973 óta üzemel. 1948 és 1973 között egy másik megállóhely üzemelt Normafa néven, mely 400 méterrel volt közelebb Csillebérchez. Az áthelyezés egyik oka, hogy a régi megálló peronja az ív külső oldalán helyezkedett el, így azt a mozdonyról vagy a vonat végéről nézve nem lehetett belátni; másik oka pedig, hogy 1972-ben az új megállóhely mellett megnyílt a Hotel Olimpia.

Járművei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyvonat érkezik Jánoshegy állomásra

Vontatójárművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Mk49 sorozatú mozdony Széchenyihegy állomáson kiállítva

Mk45 2001-2006 pályaszámú dízelmozdonyok
ABamot 2 pályaszámú motorkocsi
490,039 és 490,056 pályaszámú gőzmozdonyok
G.V. 303 pályaszámú C50 típusú dízelmozdony
Mk49-2006 pályaszámú dízelmozdony (üzemképtelen, felújítása folyamatban van)

1 db M4 típusú dízelmozdony (üzemképtelen)

Személykocsik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

8 db Baw-n sorozatú személykocsi („téli kocsi˝)
8 db Baw-nn sorozatú személykocsi („nagy kilátókocsi˝)
1 db Ba sorozatú személykocsi („ex-kerékpárszállító kocsi˝)
2 db Baw-gg sorozatú kerékpár- és babakocsiszállító személykocsi
3 db Baw-g típusú személykocsi („nosztalgiakocsi˝)
BDax 41 pályaszámú poggyászteres személykocsi („postakocsi˝)
Aax 12 pályaszámú különleges rendeltetésű személykocsi („kis szalonkocsi˝)
3 db Ba sorozatú különleges rendeltetésű személykocsi („nagy szalonkocsi˝, „tárgyalókocsi˝, „tárgyalókocsi˝)
Bk 357 pályaszámú személykocsi („nyitott peronos kocsi˝)

Egyéb járművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

pályafenntartási célú teherkocsik: 2 db Fak sorozatú pőrekocsi, 1 db Fa-w sorozatú magas oldalfalú teherkocsi, 1 db Xg, 1 db Hak és 1 db Ha-w sorozatú zárt teherkocsi, 1 db Hak sorozatú fedett teherkocsi, 4 db Uba sorozatú zúzottkőszállító-kocsi, 1 db Ja sorozatú pőrekocsi (tűzvédelmi célú víztartály és homok van rajta elhelyezve), 2 db UBN sorozatú csille
1 db motoros pályakocsi
1 db Skoda személy-vágánygépkocsi („sínautó”)
1 db kézihajtány
2 db R sorozatú személyszállításra berendezett cukorrépa-szállító lóré