Graenzenstein Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Graenzenstein Béla
Született 1847. augusztus 5.
Oravicabánya
Elhunyt 1913. január 10. (65 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása
Tisztség országgyűlési képviselő (1892–1906)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Graenzenstein Béla (Oravicabánya, 1847. augusztus 5.Budapest, 1913. január 9.[2][3]) országgyűlési képviselő, bánya- és kohómérnök, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Ausztriában és Belgiumban tanulmányozta a vaskohászatot, szénbányászatot. 1870-ben elvégezte a selmecbányai bányászati akadémiát. Ezután a pénzügyminisztériumban dolgozott. 1881-től az állami vasgyárak újraszervezése, a vas- és acélbehozatal korlátozása, újabb gyártási ágak meghonosítása körül szerzett érdemeket. 1886. január 23-án, Bécsben miniszteri tanácsossá, és a dohányjövedéki központi igazgatóság főnökévé nevezték ki. Feladata a veszteséges dohányjövedék átszervezése és annak igazgatás. 1892–1896 között a facseti kerület országgyűlési képviselője; 1896–1906 között Oravicabánya országgyűlési képviselője volt. 1896-ban visszatért a pénzügyminisztériumba, ahol 1905-ig szolgált államtitkári minősítésben. 1905-ben valóságos belső tanácsossá nevezték ki.

Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[2]

Családja[szerkesztés]

Szülei: Graenzenstein Gusztáv magyar királyi pénzügyminiszteri osztályfőnök, államtitkár helyettes (1809–1870)[4] és Szende Gabriella[5] voltak (1821–1902)[6].

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]