Gombosfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Gombosfa vagy gombfa a protestáns temetőink legértékesebb, leglátványosabb faragványa. Tévesen nevezik kopjafának is.

Gombosfa a Krizbai evangélikus temetőben.

Etimológiája[szerkesztés]

A neve egy gyakori motívumra, a „gombra” utal melyet Balassa Iván a protestáns templomok tornyát díszítő gömbre vezet vissza. A szakirodalomban ritkán használt kifejezés, pedig ennek a sírjeltípusnak az egyetlen természetes (nem műszó) megnevezése. Ezt a típust a szakirodalom körbefaragott fejfának nevezi, így különbözteti meg a tulajdonképpeni fejfától, melynek csak az eleje díszített.

Elterjedése[szerkesztés]

Nem minden protestáns vidéken jellemző. Klasszikus területe Erdővidék, ahol bizonyos falvakban (Apáca) napjainkban is faragják. Található még Kalotaszegen és a Duna–Tisza közén is.

Kialakulása[szerkesztés]

Antropomorf Előpataki gyereksír a román temetőből
A romániai Gorzs megyében azért faragják ezeket, mert úgy hiszik, hogy az égig ér és a halott lelke ezen jut a mennybe.

Eredetének a kérdése egyike a néprajzkutatás legvitatottabb problémáinak. Sokan ősi bálványok emlékének vélik és legközelebbi rokonát a finnugor emberábrázolásokban látják. Mások (mint ifjabb Kós Károly is) égig érő sámán oszlopokhoz hasonlítják. Balassa Iván a protestantizmus terjedésével és a török hódoltsággal magyarázza kialakulásukat.

Források[szerkesztés]

  • L. Juhász Ilona: „Fába róva, földbe ütve…” Interethnica 8. 2005 Komárom
  • Balassa Iván: Magyar falvak temetői. 1989 Bp.
  • Seres Bálint: Adatok a kopjafa értelmezéséhez. Művelődés 2013 jan., 13-16 o.