Gomba holomorf, teleomorf, anamorf, pleomorf
- Holomorf: a gomba egész élete során képzett valamennyi morfológiai alakja. Mind az ivaros (teleomorf vagy perfekt), mind az ivartalan formák (anamorf vagy imperfekt, szinanamorf, ortofán anamorf, anaholomorf). Az elnevezés eredete görög: holosz – egész; morphé – alak.[1]
-Pleomorf (pleiomorf, polimorf vagy többalakú/ság): a gombák ivaros (teleomorf) illet ivartalan (anamorf) szaporodásra is képes tulajdonsága. Eredete görög (-latin): pleion - több, számos; polüsz – sok, nagyszámú; morphé – alak.[1]
- Teleomorf: a pleomorf gombák ivaros (perfekt – tökéletes) szaporodású alakja vagy formája, melyet aszkóma vagy bazídióma jellemez. Az elnevezés eredete görög: telosz, teleosz – vég, cél, teljesség; morphé – alak. A perfect (latin) – valamiben tökéletes.[1]
- Anamorf: a pleomorf gombák ivartalan (imperfekt – befejezetlen) szaporodású alakja vagy formája. Az imperfectum (latin) –befejezetlen cselekvés.[1]
A gombák kettős elnevezésének története
[szerkesztés]A 19. században elfogadott volt, hogy a gombák, főként a tömlősgombák (Ascomycota), de kisebb számban a bazídiumos gombák (Basidiomycota) különböző ivaros formákban (teleomorf), illetve ivartalan képletekkel szaporodtak (anamorf), melyek termőtestei és/vagy spórái erősen különböztek alakjukban, ez utóbbiakat egy mesterségesen létesített törzsbe (phylum) sorolták, amelyet „Deuteromycota”, „Fungi imperfecti”, illetve „mitospórás gombák” kategóriába soroltak.[1] A Pier Andrea Saccardo (1845-1920) jeles olasz botanikus és mikológus által megalkotott rendszerezési alapelveken (1878[2], 1882–1931[3]), azokat összekapcsolva a mitospórás gombákra kialakított Ainsworth (1966)[4] javaslattal (Coelomycetes, Hyphomycetes)[1], valamint egyfajta mesterséges kódolási rendszer[5] próbálkozásaival szinkronban alakították ki a mitospórás gombák (Deuteromycota) fejezetet.[1] A mikológusok néhány százezer latin nevet használtak fel a mintegy 72 ezer megismert fajok elnevezésére.[6] Becslések azonban a gombák országát (Fungi) a nem katalogizált fajok tekintetében egymillió felettire teszik.[7]
Sok mikroszkopikus gomba életciklusa folyamán különböző (ivaros és ivartalan) spórákat is képez. Ezek szabatos megnevezését először Hennebert és Weresub[2], illetve Weresub és Hennebert[3] az 1970-es évek végén javasolták, és a rákövetkező évtizedekben alkalmazták a teleomorf és az anamorf alak elnevezéseket.[1]
Minthogy ezek a gomba szaporodási formák a mikológiában leginkább gyakorlati, és nem filogenetikai szempontokon alapultak, ugyan kényelmes helyzetet teremtett, de a gombák (főként a növénykórokozók[5]) életciklusuk során térben és időben gyakran nem egyszerre fordulnak elő. Az 1990-es évektől a molekuláris biológia fejlődése a mikológiában is gyorsléptékű fejlődést hozott magával a taxonómiában is, ennek történeti áttekintését Taylor, J.W. (2011) munkája összegzi. A DNS jellemzők megismerése nagyban elősegítették a különböző alakok egyetlen fajba történő egyesítésének hatékonyságát.
Források
[szerkesztés]Hawksworth, D.L., Crous, P.W., Redhead, S.A. et al. (2011): The Amsterdam Declaration on Fungal Nomenclature. IMA Fungus 2, 105–111. o. https://doi.org/10.5598/imafungus.2011.02.01.14
Kövics G J (2015): Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. o. https://real-j.mtak.hu/23683/11/novenyvedelem_2015_11.pdf
Kövics, G.J. (2015): Let’s talk about ’One fungus – One name’. Changes in the fungal taxonomy. Journal of Agricultural Sciensis - Acta Agraria Debreceniensis 2015/66: 11-14. (HU-ISSN 1588-8363) https://ojs.lib.unideb.hu/actaagrar/issue/view/132
- ↑ a b c d e f g h Kövics Gy. (2009): Növénykórtani vademecum. Angol-magyar magyar-angol szakszókincs etimológiai és fogalmi magyarázatokkal. NOFKA, Debrecen, 470 pp. ISBN 978-963-88096-0-5
- ↑ a b Saccardo, P.A. (1878): Fungi Veneti novi vel critici. Series 7. Michelia, 1: 133–221.o.
- ↑ a b Saccardo, P.A. (1882–1931): Sylloge Fungorum omnium Hucusque Cognitorum. Vol. 1-25. és 26. (Index of fungi, 1972)
- ↑ Ainsworth, G.C. (1966): A general purpose classification of fungi. Bibliography of Systematic Mycology, 1: 1-4.o.
- ↑ a b Hawksworth, D.L., Kirk, P.M., Sutton, B.C. and Pegler, D.N. (1995): Ainsworth & Bisby’s Dictionary of the Fungi. (8-th edition). International Mycological Institute, CAB International, Wallingford, UK. 1-616 o.
- ↑ Bass, D. and Richards, T. A. (2011): Three reasons to re-evaluate fungal diversity “on Earth and in the ocean”. Fungal Biol. Rev., 25: 159–164.
- ↑ Hibbett, D.S. and Taylor, J.W. (2013): Fungal systematics: is a new age of enlightenment at hand? Nat. Rev., 11: 129–133.