Gestalt-ima

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Gestalt-ima egy rövid kinyilatkozás, amit Fritz Perls fogalmazott meg, és a gestaltpszichológia szellemének egy tömör jelképévé vált.

A benne megfogalmazott gondolat lényege az, hogy az életünk fókusza a saját szükségleteink kielégítése kell legyen, anélkül, hogy annak felelősségét másokra hárítanánk át, vagy hagynánk, hogy mások hárítsák ránk a sajátjukat. Azt a gondolatot is szavakba önti, hogy az emberek igazán azáltal tudnak másoknak segíteni kielégíteni a szükségleteiket, hogy ők maguk kielégítik a sajátjaikat, és teret hagynak a minőségi egymásra találásra; azaz amikor ketten „egymásra találunk, az csodálatos”.

A „Gestalt-ima” szövege[szerkesztés]

„Én teszem az én dolgomat, te pedig teszed a te dolgodat.

Én nem azért vagyok ezen a világon, hogy a te elvárásaidnak eleget tegyek.
És te nem azért vagy ezen a világon, hogy az enyémeknek eleget tegyél.
Te te vagy, és én én vagyok, s ha mi véletlenül egymásra találunk, az csodálatos.

Ha nem, akkor nincs mit tenni.”

(magyar fordítás Birtalan Balázs blogjából;[1] eredeti: Fritz Perls, Gestalt Therapy Verbatim, 1969)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A „Gestalt-ima”, Birtalan.blogspot.com, 2008. június 11.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gestalt prayer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.