Germánium-monoxid
| Germánium-monoxid | |
| IUPAC-név | germánium(II)-oxid |
| Más nevek | germánium-monoxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 20619-16-3 |
| PubChem | 6327639 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | GeO |
| Moláris tömeg | 88,6394 g/mol |
| Mágneses szuszceptibilitás | −28,8·10−6 cm³/mol |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A germánium-monoxid a germánium és oxigén vegyülete, képlete GeO. Sárga szublimátum formájában nyerhető fémgermánium és germánium-dioxid 1000 °C-on történő reakciójával. A sárga anyag 650 °C-on hevítve barna színűvé változik.[1] Nem jól definiált anyag.[1] Amfoter sajátságú, savakban germánium(II)-sókat képezve oldódik, lúgokban Ge(OH)3− iont tartalmazó „trihidroxogermanátok” vagy „germanitek” keletkeznek.[2]
_monoxide.png)
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
700 °C feletti hőmérsékleten gyorsan bomlik Ge és GeO2 keletkezése közben.[1][3]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 516. o. (1999). ISBN 963 18 9144 5
- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
- ↑ Shriver and Atkins. Inorganic Chemistry (5th Edition). W. H. Freeman and Company, New York, 2010, pp 365.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Germanium monoxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
