Anstisia alba
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Anstisia alba (Wardell-Johnson & Roberts, 1989) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Anstisia alba témájú rendszertani információt. |
Az Anstisia alba a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Anstisia nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália államban, a Blackwood folyótól északra és nyugatra, a Margaret River és Augusta között, rendkívül korlátozott és töredezett területen honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 130 km², a faj által ténylegesen lakott terület kisebb mint 2,5 km².[1]
Az Anstisia alba a Leeuwin-Naturaliste Nemzeti Parkban valamint Forest Grove-ban és Witchcliffe SF-ben is megtalálható.[2] A faj elterjedési területének nagy része magántulajdonban lévő földeken található.[3]
Megjelenése[szerkesztés]
Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[4] Háta barna vagy szürke, középen mindkét oldalon sötétbarna dudorok határozott soraival. A hasa fehér, halványsárga árnyalattal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4] A fiatal egyedek hasa fekete, fémes kék foltokkal.
Életmódja[szerkesztés]
Tél végétől a nyár elejéig szaporodik. A petéket kis csomókban rakja le a szárazföldön, a növényzet által takart nedves tőzegtalajban lévő üregekbe.[5] Az ebihalak testhossza elérheti az 1,5 cm-t, barna színűek, fémes, élénk kék foltokkal. Soha nem úsznak a vízben; ehelyett az összetört tojászselé belsejében fejlődnek, kizárólag saját szikanyaggal táplálkoznak, és körülbelül egy-három hónap alatt fejlődnek békává.[4]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. A faj számára az erdőirtás, a legeltetés és az ismétlődő tüzek jelentenek komoly veszélyt. A szaporodásra alkalmas patakrendszerek mintegy 70%-át az európaiak letelepedése óta tönkre tették, ennek következtében a populációk eltűntek. A faj kis őshonos elterjedési területe radikálisan lecsökkent és súlyosan feldarabolódott. A legtöbb populáció kicsi, a 61 ismert populációból 48-ban 50 vagy annál kevesebb egyed található.[1]
Az 1992-1997 közötti időszakból három populációra vonatkozóan állnak rendelkezésre hosszú távú, párzó hímeken alapuló populációmegfigyelési adatok. A populációk mérete ebben az időszakban változó volt.[3] A Forest Grove-nál 1994-ben 121 párzó hím volt a legnagyobb megfigyelt egyedszám[6] A jelenlegi megfigyelések alapján a faj teljes felnőtt populációjának legjobb becslése a becsült hímek számának kétszerese.[6]
Több védett területen megtalálható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b AmphibiaWeb
- ↑ Tyler, M.J. (1997). The Action Plan for Australian Frogs. Wildlife Australia, Canberra, ACT.
- ↑ a b Roberts, D., Conroy, S., and Williams, K. (1999). Conservation status of frogs in Western Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 177-184.
- ↑ a b c FrogID, Australian Museum. [2021. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Frogs of Australia
- ↑ a b Driscoll, D.A. (1998). Genetic structure, metapopulation processes and evolution influence the conservation strategies for two endangered frog species. Biological Conservation, 83, 43-54.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- Wardell-Johnson & Roberts, 1989 : Endangered! Forest frogs. Landscope, Perth, vol. 5, p. 17.
- Amphibian Species of the World 6.0
- Az Anstisia alba az AmphibiaWeb oldalon
