Garabonciás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Garabonciás a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű alakjainak egyike.[1]

Garabonciás – illusztrált élclap, amely kezdetben kéthetenként, majd egy hosszabb megszakítástól (1932. február 15. – 1936. március 1.) eltekintve rendszerint havonta jelent meg 1929. január 12. és 1940. február 1. között Kolozsvárt. Címváltozata: Erdélyi Garabonciás. Kezdetben Gara Ákos a felelős szerkesztője, de már 1930. március 1-től fogva Boronkai Lajos veszi át irányítását.

Az első időszakban a lap a revolverező zugsajtó modorában készült; borítója a hatalomért viaskodó polgári-földesúri pártok egy-egy belpolitikai botrányát karikírozta ki. Állandó rovatai sorából magvasabb mondanivalójával a „Garabonciás konferánsza” emelkedik ki. Ez – míg Gara Ákos írta – fejléc helyett a festő Nagy István szuggesztív szénrajzportréjával jelent meg. Irodalomtörténeti vonatkozású az élclap Helikon-ellenes, főként Kisbán Miklóst (gróf Pitibán Miki, Nagybán Muki) támadó kampánya s a Mai mesék (Kosztolányi kontra Ady) c. parabolasorozat, amely a romániai Ady-kultusz érdekes mozzanata. Boronkai Lajos több teret biztosított a rangos íróknak (Caragiale, Creangă, Karinthy Frigyes, Tristan Bernard) és az addigi rendszertelenül közölt bohém-históriák helyett jórészt a kolozsvári New York kávéház író- és művésztörzsvendégeinek anekdotáiból megteremti a „Bohémasztal” c. állandó rovatot.

Előrelépést jelentett Reschner Gyula grafikusművész bekapcsolódása a szerkesztésbe; az ő meggyőző erejű címlaprajzai 1936 után az élclap „kóserviccek” szintjén megrekedt antifasiszta célzatát elvszerűbb baloldali állásfoglalássá emelik. Ugyancsak ő kezdeményezi 1937-ben a Garabonciás kolozsvári és tordai természetjáróknak szánt tréfás mellékletet Turipajtás címen.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]