Gáborjáni Szabó Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gáborjáni Szabó Kálmán (Debrecen, 1897. szeptember 18.Budapest, 1955. június 19.) magyar festő, grafikus, művésztanár. Élete és munkássága szorosan kötődik a Debreceni Református Kollégiumhoz. Stílusára Aba-Novák Vilmos hatott. Művészete a népi írók mozgalmának szellemi rokona.

Életpályája[forrásszöveg szerkesztése]

Vaszary János és Révész Imre növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1922-től 1945-ig a Debreceni Református Kollégium rajztanára volt. 1923-tól fametszeteket készített. Jézus élete című metszetsorozatát 1926-ban alkotta meg. 1930 – 1931-ben Rómában járt. 1934-ben könyvalakban is megjelentette ex libriseit. 1936-ban "Parasztok" című, 10 lapból álló fametszet-sorozatot készített. 1937–38-ban a Debreceni Református Kollégium számára festett nagyméretű, magyar történelmi tárgyú freskósorozatot 1938-ban Rómában gyűjteményes kiállítást rendezett. Olaszországi élményeit "Itáliai városképek" (Visioni d'Italia) című fametszet-sorozatában örökítette meg. 1945-ben részt vett a Debreceni Református Kollégium újjászervezésében, majd Budapesten megrendezte az első gyermekrajzkiállítást. Ugyancsak 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1949-ben "Hatos tárna", majd 1951-ben "Béke" című fametszet-sorozata album formában jelent meg.

Emlékezete[forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon

Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegi Pál: G. Sz. K. (Tér és Forma, 1957);
  • Tóth Ervin: G. Sz. K. (Debrecen, 1964).

Lásd még[forrásszöveg szerkesztése]