Földpátpótlók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A földpátpótlók a tekto- vagy állványszilikátok alosztályába tartozó ásványcsoport. Tagjai olyan magmaolvadékból keletkező alkáliszilikátok, amelyben az SiO2-tartalom már nem elégséges földpátok képződéséhez. Ebből a körülményből kapta a csoport a földpátpótló nevet.

Kémiai és fizikai tulajdonságaik[szerkesztés]

A csoportba tartozó ásványokban a SiO4-tetraéderek a csúcsaikon kapcsolódnak egymáshoz, s így térhálós szerkezetet alkotnak, amelyben minden második vagy harmadik Si atomot Al helyettesít. A térhálós szerkezet köztes terében még K+- és Na+-ionok (alkáliionok) is találhatók. Ezek a kationok egyenlítik ki a kristályrácsban azt a töltéskülönbséget, ami az Si4+ helyét elfoglaló Al3+ miatt lép fel. Az Si:Al arány a kiegyenlítésre váró töltéskülönbségen keresztül határozza meg az alkáliionok arányát a kristályrácsban. Így a csoport tagjainak általános képlete a

(Nan,Km,Cso,Lip)SiqOr

általános képlettel írható le, melyben az arányszámok az egyes ásványokban változók.

Az általános képlettel ásványok összetétele:

  • nefelin: NaAlSiO4
  • kalszilit: KAlSiO4
  • kaliofilit: KAlSiO4
  • leucit: KAlSi2O6
  • pollucit: CsAlSi2O6
  • petalit: LiAlSi4O10

Szimmetriájuk: hexagonális, tetragonális, rombos és monoklin.

Keménységük: 5,5-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála referencia ásványai).

Hasadásuk: hasadás a csoportra nem jellemző, a csoport ásványainak változatos szerkezeti felépítése miatt: tökéletlenül (nefelin) vagy egyáltalán nem (leucit) hasadnak.

Fényük: törési felszínükön zsíros vagy üveges fényű ásványok.

Felhasználásuk[szerkesztés]

A petalitot lítium kinyerésére bányásszák.

Rokon ásványfajok[szerkesztés]