Fusizás
A fusizás (fusi, fusimunka) a munkavállaló által a munkáltató engedélye nélkül végzett magáncélú munka.[1] Jellemzően a munkáltató tulajdonában/használatában levő eszközök, anyagok, minták stb. felhasználásával, esetenként többen együttműködve végzik.
Az egykori európai szocialista országokban, így Magyarországon és Lengyelországban[2] is elterjedt volt. A Kádár-korszakban a fusizókat gyakran "üzemi szarkának", tehát tolvajnak minősítették és a jogi retorziókon túl állami- illetve pártvonalon is küzdöttek a jelenség ellen.
„... meg kell említenünk Haraszti Miklós Darabbér című kötetét, amely annak idején külön fejezetet szentelt a fusi fogalmának. A fusinak mint kreatív menedéknek a szocializmus gyári kizsákmányolásából. A fusinak, amelynek lényege az emberi kreativitás, a helyzet ügyes kihasználása, a félrehajított, fölösleges dolgok újrahasznosítása. Kicsit tágasabban: egy saját szabadság, egy személyes magánvalóság létrehozása. A szocializmus idején ellenzékiként számon tartott Haraszti könyve előbb nyugati fordításokban jelent meg, és kiderült, a fusi szélesebb értelmű fogalma tőlünk nyugatra sem ismeretlen. Ott úgy hívják: System D. A francia système débrouille kifejezésből származó System D jelentéskörébe beletartozik a leleményesség, a hétköznapi túlélés, a szürkegazdaság, a feketézés minden inspiráló megnyilvánulása.[3]”
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nem éri el az iparszerű méreteket.
- ↑ Jerzy Skolimowski 1985-ben filmet is rendezett Fusizás címmel.
- ↑ http://nol.hu/belfold/a-fusi-mint-vizsgalat-targya-1495625