Frans Sammut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Frans Sammut
Frans Sammut. 2006. december – Frans Sammut a máltai közmondások gyűjteményét tartja kezében
Frans Sammut. 2006. december – Frans Sammut a máltai közmondások gyűjteményét tartja kezében
Élete
Született 1945. november 19.
Ħaż-Żebbuġ, Málta Drapeau de Malte 1923.png
Elhunyt 2011. május 4. (65 évesen)
 Málta
Gyermekei Mark A. Sammut
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) drámaíró, regény- és novellaíró, rádiós, tanár, a miniszterelnök kulturális tanácsadója
Frans Sammut weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Frans Sammut témájú médiaállományokat.

Frans Sammut (1945. november 19.2011. május 4.)[1][2] máltai regény- és prózaíró.[3]

Malta's Modern National Author, Frans Sammut, and the Maltese Flag - late 1960s/early 1970s

Élete[szerkesztés]

Frans Sammut 2010. közepén

Sammut Máltán, Ħaż-Żebbuġban született.[1] Tanulmányait a żebbuġi Általános Iskolában, a Szent Aloysius Középiskolában, majd a Szent Mihály Tanárképző Főiskolán, és a Máltai Egyetemen (B.A., M.Ed., Teológia Szakon), valamint a Perugai Egyetemen (Olasz, mint idegen nyelv tanítása) végezte.

Sammut elismerést először az 1960-as évek végén szerzett, mikor is társalapítója lett az Irodalom Megújítása Mozgalomnak. Később a Máltai Nyelvakadémia titkára lett. Sammut karrierjét az oktatásban, iskolaigazgatóként fejezte be, habár 1996-1998. között a máltai miniszterelnök kulturális tanácsadója volt.

Felesége Catherine Cachia, fiaik Mark és Jean-Pierre.

Munkássága[szerkesztés]

Számtalan művet publikált, közöttük a legnagyobb példányszámban elkelt regényt, a Ketrecet (Il-Gaġġa), amely az 1971-ben Mario Philip Azzopardi által rendezett film alapjául szolgált,;[4] a Szamurájt, amely elnyerte a Rothman Díjat; a Paceville-t, amely megkapta a Kormány Irodalmi Érmét,[1] továbbá a Máltai Álmot (Il-Ħolma Maltija), amelyről Norbert Ellul-Vincenti irodalmi kritikus azt írta, hogy „a máltai nyelvben nincs más hozzá fogható”. Alfred Sant korábbi miniszterelnök és drámaíró ez utóbbit Sammut „mesterművének” tartotta,[5] a brit szerző és költő Majorie Boulton pedig „kolosszális munkának” nevezte.[6]

További prózai munkássága a következő műveket foglalja magába: A francia forradalom: története és jelentősége (Ir-Rivoluzzjoni Franċiża: il-Ġrajja u t-Tifsira), Bonaparte Máltán (Bonaparti f’Malta), amelynek francia fordítása (Bonaparte à Malte) 2008-ban jelent meg. 2006-ban kétnyelvű (angol és máltai) kommentárt fűzött a nemzetközi bestsellerhez, a Da Vinci Code-hoz (On the Da Vinci Code). Ő volt továbbá a Mikiel Anton Vassali nevéhez fűződő Lexikon (Lexicon) szerkesztője. Az 1829-ben született Vassali-t tartják a máltai nyelv atyjának. Máltai axiómák, aforizmák és közmondások (Għajdun il-Għaqal, Kliem il-Għerf u Qwiel Maltin) című műve 2006-ban jelent meg Sammut fordításában. 2007-ben a New York-i Mondial Kiadó gondozásában megjelent Máltai Álom (La Malta Revo), amelyet Sammut ültetett át eszperantóra, képviselte Máltát a klasszikus irodalmi munkák gyűjteményében. 2008-ban jelent meg a Ketrec c. művének ötödik kiadása. 2009-ben mutatta be a legrégebbi írott máltai dokumentumnak tartott Pietru Caxaro-vers (Xidew il qada vagy Il Cantilena) forradalmi újraértelmezését.[7]

Frans Sammut 1970. körül

Sammut továbbá nagyszámú novellagyűjteményt is megjelentetett: Labirintus (Labirint), Évszakok (Newbiet) és Időink meséi (Ħrejjef Zminijietna).

Peter Serracino Inglott, a Máltai Egyetem korábbi rektora, filozófia professzora, de mindenekelőtt kiemelkedő máltai értelmiségi, az alábbiakat mondta róla:

„Sammut zsenialitása abban rejlik, hogy a Voltaire-i udvari bolondokhoz hasonlóan képes volt a grandiózus álarcot viselő történelmi szereplők farsangi vetületének ironikus megragadására. Képessé teszi az olvasót a személyiségek ellentmondásainak élvezetére, amelyet általában abszolút komolysággal szokás szemlélni. cinkosként mosolygunk kétségeiken, botlásaikon és köntörfalazásukon. Bármelyik fordító számára a történelmi narratívából fikcióba váltó stílus jelenti a legnagyobb kihívást”.[8]

Utolsó szavai[szerkesztés]

Frans Sammut híres utolsó szavai a következők voltak: „Feleségemnek és nekem Jeruzsálembe kellene mennünk, de úgy tűnik, hogy változott a terv. Magam megyek most a Mennybéli Jeruzsálembe.”[9]

Serracino Inglott ezekre a szavakra így reagált: „Megértettem, hogy a könnyek és a nevetés felcserélhetőek egymással.”[8]

1978. Fedra
Government of Malta Literary Prize given to Frans Sammut in 1991 for the novel Paceville
Government of Malta Literary Prize given to Frans Sammut in 1995 for Il-Ħolma Maltija

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Labirintus és más történetek [Labirint u Stejjer Oħra] (novellák) 1968.
  • A Ketrec [Il-Gaġġa] (5 kiadásban megjelent novella) 1971. – Mario Philip Azzopardi 1971-ben rendezett belőle filmet (Gaġġa)
  • Játék négy ember között [Logħba Bejn Erbgħa] (elbeszélés) 1972.
  • Szamuráj [Samurai] (3 kiadásban megjelent regény) 1975.
  • Krisztus a máltai költészetben 1913-1973 [Kristu fil-Poeżija Maltija 1913-1973] (kiadatlan disszertáció), Máltai Egyetem 1977.
  • Fedra [Racine Phèdre c. műve alapján] 1978.
  • Gyilkosság a Sikátorban a Becsületes Ember [Il-Qtil fi Sqaq il-Ħorr] (elbeszélés) 1979.
  • Szemben indított Vassalli [Il-Process Vassalli] (dráma) 1980.
  • A munkások menetelése a szabadság felé [Il-Mixja tal-Ħaddiem lejn il-Ħelsien] (politikai elemzés) 1982.
  • A francia forradalom: története és jelentősége [Ir-Rivoluzzjoni Franċiża: il-Grajja u t-Tifsira] történelem 1989.
  • Paceville (regény) 1991
  • Irodalom [Letteratura] (irodalmi kritika) 1992.
  • A máltai álom [Il-Ħolma Maltija] (regény) 1994., 2012.,[10] eszperanto fordítás La Malta Revo, megjelent New Yorkban, 2007-ben
  • Bonaparte Máltán [Bonaparti f’Malta] történelem 1997.; francia fordítás Bonaparte à Malte, megjelent 2008-ban
  • Évszakok [Newbiet] (novella) 1998. (Illusztráció: Giovanni Caselli)
  • Időink meséi [Ħrejjef Zminijietna] (novella) 2000. (Illusztráció: Giovanni Caselli)
  • Dun Ġorġ (György Atya): egy férfi az emberek között [Dun Ġorġ: Il-Biedem tal-Poplu] (történelmi és vallásos témájú) 2001.
  • Ħaż-Żebbuġ története [Grajjet Ħaż-Żebbuġ] (történelem – Dun Salv Ciappara eredetijének fordítása) 2001.
  • Lexikon [Lexicon] Mikiel Anton Vassali által 2002.
  • Miért ne az EU-ba [Għala Le għall-UE] (politikai elemzés) 2003.
  • Szent Fülöp élete és odaadása [Ħarsa mill-qrib lejn ħajjet San Filep u l-Kult tiegħu] (történelmi és vallásos témájú) 2004.
  • A Da Vinci Kódról [On The Da Vinci Code/Dwar The Da Vinci Code] (irodalmi kritika) 2006.
  • Máltai axiómák, aforizmák és közmondások [Għajdun il-Għaqal, Kliem il-Għerf u Qwiel Maltin] (Mikiel Anton Vassali eredetijének fordítása) 2006.
  • I Giovanniti: La Storia dei Cavalieri di Malta [The History of the Knights of Malta] (history) 2006, published in 2015 (Bonfirraro Editore, Italy)[11]
  • Alfred Sant: A változás látomása [Alfred Sant: Il-Viżjoni għall-Bidla[12]] (politikai elemzés) 2008.
  • Baron Vincenzo Azopardi szótárának bevezetője, amelyben Caxaro „Cantilena” művét elemzi (irodalmi kritika, nyelvészet) 2009.
Fájl:Review Labirint 1968 (Malta News).jpg
Review of the first work of Frans Sammut, Labirint, published in 1968, when he was 22 years old.

Források[szerkesztés]

  1. a b c Attard, Elaine. „Frans Sammut passes away”, 2011. május 5. (Hozzáférés ideje: 2011. május 5.) 
  2. Maltastar.com. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 8.)
  3. Le Petit Futé, 9th Ed, 2009-2010, Paris, p. 70.
  4. Aquilina, Sandra. „Portrait of the artist”, 2007. március 12. (Hozzáférés ideje: 2011. május 5.) (angol nyelvű) 
  5. Sant, Alfred. „Frans Sammut: A Man of Courage”, 2011. május 4. (Hozzáférés ideje: 2011. május 5.) 
  6. Maltese works in Esperanto”, 2007. szeptember 2. (Hozzáférés ideje: 2011. május 15.) 
  7. Sant, Toni. „New interpretation to oldest written document in Maltese”, 2009. április 19. (Hozzáférés ideje: 2011. május 15.) 
  8. a b Serracino Inglott, Peter. „Inheritance of icons”, 2011. május 15. (Hozzáférés ideje: 2011. május 25.) 
  9. Sammut, Mark A.. „Frans Sammut”, 2011. május 15. (Hozzáférés ideje: 2011. május 25.) 
  10. Archivált másolat. [2013. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  11. Archivált másolat. [2015. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 5.)
  12. Archivált másolat. [2012. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)

További információk[szerkesztés]