Frank Rosolino
| Frank Rosolino | |
 | |
| Frank Rosolino (középen); 1978 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1926. augusztus 20.[1][2][3] Detroit |
| Származás | olasz |
| Elhunyt | 1978. november 26. (52 évesen)[1][2] Van Nuys |
| Iskolái | Cass Technical High School |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Aktív évek | 1945-1978 |
| Hangszer | harsona |
| Tevékenység | dzsesszzenész |
| Kiadók | Sackville Records |
| Frank Rosolino weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Rosolino témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frank Rosolino (Detroit, 1926. augusztus 20. – Van Nuys, 1978. november 26.) amerikai harsonás. Az 1970-es években turnézott Quincy Jonesszal és a Grammy-díjas Supersax együttessel.
Pályafutása[szerkesztés]
Rosolino a Michigan állambeli Detroitban született. Bob Chester, Glen Gray, Tony Pastor, Herbie Fields, Gene Krupa és Stan Kenton big bandjeivel lépett fel. A Kentonnal töltött időszak után Los Angelesben telepedett le, ahol Howard Rumsey Lighthouse All-Stars-jával szerepelt 1954-60 között.
Az 1960-as, -70-es években éjszakai klubokban és Rosolino számos Los Angeles-i hangstúdióban fordult meg. Olyan neves zenészekkel lépett fel, mint Frank Sinatra, Sarah Vaughan, Tony Bennett, Peggy Lee, Mel Tormé, Michel Legrand és Quincy Jones.
Az 1960-as évek közepén-végén Mike Barone harsonással „Trombones Unlimited” néven emlegették őket. Több albumot rögzítettek a Liberty Records számára slágerek pop-stílusú feldolgozásaival.
Rendszeresen szerepelt a Steve Allen Show-ban, és vendégművész a The Tonight Show-ban és a The Merv Griffin Show-ban. Rosolino tehetséges énekes is volt, például Gene Krupa „Lemon Drop” című slágerlemezén is vadul énekel.
Szerepelt az „I Want to Live!” című filmben (1958), amiben Susan Hayward volt a főszereplő, és a „Sweet Smell of Success” című filmben is (Burt Lancaster, Tony Curtis; 1957).
Rosolino magánélete iszonyú zaklatott volt. Harmadik felesége 1972-ben öngyilkos lett, így két fiúval maradt. 1978. november 26-án Rosolino lelőtte mindkét fiát, a 11 éves Justint és a 7 éves Jasont, miközben azok aludtak. Justin azonnal meghalt; Jason túlélte, de megvakult. Rosolino főbelőtte magát. Halála évében a Gloomy Sunday című dalt is játszotta a Supersax.
Zenekarvezető[szerkesztés]
- Frank Rosolino (1954)
- Frankly Speaking (1955)
- I Play Trombone (1956)
- Frank Rosolino Quintet (1957)
- Turn Me Loose! (1961)
- Jazz a Confronto 4 (1973)
- Conversation with Conte Candoli (1976)
- Just Friends with Conte Candoli (1977)
- Thinking About You (1984)
- Free for All (1986)
- The Last Recording (2006)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- https://www.allaboutjazz.com/musicians/frank-rosolino
- https://www.allmusic.com/artist/frank-rosolino-mn0000792096#biography
- https://www.nndb.com/people/130/000081884/
- https://www.jazzmasters.nl/rosolino.htm (hollandul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Rosolino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.