Flaché Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Flaché Gyula (Budapest, 1892. november 7.Besztercebánya, 1967. szeptember 18.) festő, író, publicista.

Élete[szerkesztés]

1907-től lakatostanonc a budapesti Láng műveknél, majd a reálgimnáziumban és Sződy K. szobrásziskolájában tanult. 1910-től a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, a bécsi akadémián Gustav Klimt és Heinrich Rauchinger tanítványa volt. Münchenben is volt tanulmányúton.

Az első világháború kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as évekig az igazgatója volt. 1945 után már nem volt lehetősége a kisebbségi társadalmi-szakmai tevékenységének folytatására.

Portréfestészettel, csendéletekkel, tájképekkel, figurális kompozíciókkal foglalkozott. Főleg az olajfestészetet részesítette előnyben, de ismerjük szobrait, rajzait, pasztelljeit is.

Témái Besztercebánya város, valamint környékének látképei, figurális kompozíciók a helyi nép életéből, portrék, virágcsendéletek.

Művei[szerkesztés]

Festészetében a plein air festészet és a dekorativitás egyéni szintézisét alkotta meg. Jelentős portréfestészete is.

  • 1926 a gyetvahutai római katolikus plébániatemplom falfestményei
  • 1926 Petrogalli Oszkár mellszobra
  • 1929–1930 Besztercebánya város allegóriája (220x980 cm)

Kiállításai[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Brogyányi Kálmán 1931: Festőművészet Szlovenszkón.
  • Váross M. 1960: Slovenské výtvarné umenie 1918-1945. Pozsony.
  • Váross M. 1967: Slovník súčasného slovenského umenia. Pozsony.
  • Svoráková, S. 1992: Flaché Gyula 1892-1992. Besztercebánya.

Források[szerkesztés]