Ugrás a tartalomhoz

Ferrari 599 GTB Fiorano

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferrari 599 GTB Fiorano
GyártóFerrari
Fiat
Kategória
  • grand tourer
A(z) Ferrari 599 GTB Fiorano modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4665 mm
Szélesség1962 mm (77.2 in)
Magasság1336 mm (52.6 in)
Tömeg1690 kg (3,726 lb)
Tengelytáv2750 mm (108.3 in)
Teljesítmény
Motor5999 cm³ V12 benzines
Váltó6 sebességes kézi
6 sebességes szekvenciális váltó
Gyorsulás3,7 s (0-100 km/h)
Max. sebesség330 km/h
HajtóműOtto-motor
ElőzőFerrari 575M Maranello
KövetkezőFerrari F12berlinetta
Ferrari 599 GTB Fiorano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferrari 599 GTB Fiorano témájú médiaállományokat.

A Ferrari 599 GTB Fiorano egyesíti magában a Ferrari legszebb hagyományait és a legújabb megoldásokat, a felülmúlhatatlan technikát és a megközelíthetetlen művészetet.

A házi tesztpályáról elnevezett autóban a hosszú motorháztető alatt az Enzóból származó V12-es erőforrás lapul, melynek hengerűrtartalma 5999 cm3 , teljesítménye pedig 620 lóerő.[1] A karosszéria vonalait a Pininfarina-stúdióban rajzolták meg. Az 599 GTB Fiorano születése előtt rengeteg időt töltött el a szélcsatornában, ezért aerodinamikus is, a légellenállási együtthatója (Cd értéke) 0.336. A professzionálisan kiképzett első és oldalsó légterelők emellett részt vesznek a motor és a fékrendszer hűtésében is, a Forma 1-ből kölcsönzött hátsó diffúzornak pedig a Ferrari stabilitásában van nagy szerepe. A Fiorano 3,7 másodperc alatt eléri álló helyzetből a 100 km/h-s határt, végsebessége pedig 330 km/h. A váltó automata, a kapcsolási idő pedig a Forma 1-es autókéhoz hasonlóan rövid. Az 599 – típusjele a lökettérfogat tizedéből származik – a 12 hengeres, frontmotoros, kétüléses „Berlinetta” vérvonalnak a képviselője.[1]

A Ferrari motorja az első tengely mögé épült, melyben 75 milliméteres lökethosszon járnak a dugattyúk. A V12-es motor hengersorai szokatlan, 65 fokos szöget zárnak be egymással. Percenként akár 8700-ra is képes felpörögni, 620 lóerő hajtja a kerekeket. Összehasonlítva a „mindössze” 490 lóerős Ferrari F430-cal, az a lényegi különbség, hogy padlógázra nem rántásszerűen, hanem ütésszerűen indul meg az 599 GTB.[2]

Testfelépítés

[szerkesztés]

Az 599-es, noha valamivel nagyobb méretű az 575-ösnél, egy utas súlyával, kb. 70 kilóval könnyebb nála. Ez annak köszönhető, hogy a motor és az erőátvitel öntvényein, a futómű számos alkatrészén és több karosszériaelemen kívül könnyűfémötvözetből áll a térhálós vázszerkezet is. Hatékonysága, tehát az egységnyi súlyra számított torziós merevség, egészen kiváló. A motort az első tengely mögé építik be, a váltómű a differenciállal képez egységet, ezáltal a két tengely közé került az autó tömegének 85 százaléka. Hátul, a 320 literes, szabályos alakjának köszönhetően jól kihasználható csomagtartó mellett, maradt hely 105 liternyi benzinnek, amely bő 400 kilométerre elegendő. Rendes kesztyűtartó, két kis ajtózseb és jókora kalaptartó egészíti ki a pakolási lehetőségeket – az 599 Fiorano akár mindennapi járóautónak is kifogástalanul megfelel.

Gyorsulás

[szerkesztés]

A "Ferrari" általi adatok:

(mph / seconds)

0–30 0–40 0–50 0–60 0–70 0–80 0–90 0–100 0–110 0–120 0–130 0–140 0–150 0–160
1.8 2.3 2.9 3.7 4.4 5.4 6.3 7.4 8.8 10.2 11.8 14.0 16.3 19.0

(kph / seconds)

0–50 0–65 0–80 0–100 0–110 0–130 0–145 0–160 0–175 0–195 0–210 0–225 0–240 0–260
1.8 2.3 2.9 3.7 4.4 5.4 6.3 7.4 8.8 10.2 11.8 14.0 16.3 19.0

Manettino

[szerkesztés]

Ahogy az F430-ban, az 599 volánján is ott van a Formula–1-ből átvett Manettino üzemmódválasztó forgókapcsoló, csakhogy annak már a Manettino Evoluto, azaz továbbfejlesztett kivitele. „Téli” és „Síkos út” állásban is jól irányítható az autó, halkan lehet indulni vele. „Sport” helyzetben egészen széles skálán játszhatunk, bő gázadáskor egy tizedmásodpercre zsugorodik a sebességváltások időtartama, gyakorlatilag nem szakad meg a húzóerő, szinte robban a hajtómű. A „Verseny” pozíciót tényleg csak pályára ajánlják, az utolsót pedig, amely kikapcsolja a sportos beállítású menetstabilizálót, igazából soha nem tanácsos választani. A Manettino nemcsak a motort és a váltót „cseréli ki”, hanem a műszeregység monitorán megjelenő információkat és kijelzéseket, valamint a futóművet is.

Mágneses futómű

[szerkesztés]

A Ferrari 599 GTB nagy újítása a Magnetorheological Suspension Control, azaz mágneses-reológiai (a reológia a folyadékok folyási tulajdonságaival foglalkozó tudományág) futómű-szabályozás. Jelentősége, hogy amióta autók léteznek, kétféle lengéscsillapítót hoztak létre: kezdetben a dörzscsillapítót használták, majd a két világháború között bejött – és máig egyedül használatos maradt – a hidraulikus rendszer, amelynek dugattyúja szűk nyíláson préseli át az olajat. Most pedig itt a harmadik, elvében alapvetően új megoldás: olaj helyett olyan folyadék van a csillapítóban, amelynek viszkozitása a sűrűn folyóstól az átpumpálhatatlanig változik. A szűk keresztmetszetnél elektromágnest helyeznek el, amelyet a központi elektronika vezérel – egy századmásodperces, minden eddiginél messze jobb reakcióidővel. Ennek köszönhetően abszolút biztos az útfogás, kanyarban – a választott Manettino-állástól függően – alig, vagy egyáltalán nem dől meg a karosszéria, mégis komfortosnak mondható a rugózás.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b autosvilag.com. [2010. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  2. autorevu.hu. [2009. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  3. automotor.hu
  • Autó Autóportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap