Feketeleves
A feketeleves a köznyelvben egy még hátralevő vagy váratlan negatív eseményt, kellemetlen kötelezettséget jelent. Ma már ezt egybeírjuk, nem mint eredetileg, fekete leves formában.[1]
Eredeti jelentése ’sötét színű varázsital, bájital’.[2]
További eredetmagyarázatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népi etimológia arra a legendára vezeti vissza, amelyben a törökök meghívnak ebédre egy magyar urat, akit a „hátra van még a fekete leves” jelszóra a katonák foglyul ejtenek. (A feketeleves eszerint a török által az ebéd végén fogyasztott kávéra utalna.) A szerencsétlenül járt magyar méltóság az erdélyi hagyományban Majláth István vajda, Szirmay Antal anekdotagyűjteményében[3] Thököly Imre, Arany János versében[4] Török Bálint.[5]
Történelmi dokumentumok ezt a magyarázatot nem támasztják alá; a modern nyelvtudomány a kifejezést a magyar szakácsmesterségből eredezteti, ahol fekete színű mártásfélét jelentett, amely színét a beletört főtt vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől vagy szitán áttört, főtt szilvabéltől kapta.[5]
Számos más népnél is megtalálható a fekete levesnek nevezett, vérrel készült étel – ilyen a disznóvérből készült spártai melasz dzómosz, a kacsavért tartalmazó lengyel czernina és a disznó vagy liba véréből készülő svéd svartsoppa.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Grétsy László (2006. október 10.). "Feketeleves". Anyanyelvi őrjárat - Szabad Föld Online. 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. február 3.. Az egybeírás oka a jelentésváltozás a különírott szókapcsolathoz képest (feketeleves ≠ akármilyen, aktuálisan fekete színű leves, hanem egy konkrét recept szerint készült eledel neve).
- ↑ Szócikke az Új magyar etimológiai szótárban (Gerstner Károly, szerk., online kiadás, Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2025.)
- ↑ Szirmay Imre (1804). Hungaria in parabolis, sive commentarii in adagia et dicteria Hungarorum. Budae.
- ↑ Arany János: Török Bálint, 1853. január 21.
- 1 2 O. Nagy Gábor (1988). Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest: Gondolat Kiadó. ISBN 963-281-871-7. Hozzáférés: 2009. február 3..