Feketeleves

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A feketeleves a köznyelvben egy még hátralevő vagy váratlan negatív eseményt, kellemetlen kötelezettséget jelent. Ma már ezt egybeírjuk, nem mint eredetileg, fekete leves formában.[1] A népi etimológia arra a legendára vezeti vissza, amelyben a törökök meghívnak ebédre egy magyar urat, akit a "hátra van még a fekete leves" jelszóra a katonák foglyul ejtenek. (A feketeleves eszerint a török által az ebéd végén fogyasztott kávéra utalna.) A szerencsétlenül járt magyar méltóság az erdélyi hagyományban Majláth István vajda, Szirmay Antal anekdotagyűjteményében[2] Thököly Imre, Arany János versében[3] Török Bálint.[4]

Történelmi dokumentumok ezt a magyarázatot nem támasztják alá; a modern nyelvtudomány a kifejezést a magyar szakácsmesterségből eredezteti, ahol fekete színű mártásfélét jelentett, amely színét a beletört főtt vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől vagy szitán áttört, főtt szilvabéltől kapta.[4]

Számos más népnél is megtalálható a fekete levesnek nevezett, vérrel készült étel – ilyen a disznóvérből készült spártai melasz dzómosz, a kacsavért tartalmazó lengyel czernina és a disznó vagy liba véréből készülő svéd svartsoppa.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Grétsy László: Feketeleves. Anyanyelvi őrjárat - Szabad Föld Online, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2009. február 3.) Az egybeírás oka a jelentésváltozás a külön írott szókapcsolathoz képest (feketeleves ≠ akármilyen, aktuálisan fekete színű leves, hanem egy konkrét recept szerint készült eledel neve).
  2. Szirmay Imre. Hungaria in parabolis, sive commentarii in adagia et dicteria Hungarorum (1804) 
  3. Arany János: Török Bálint, 1853. január 21.
  4. ^ a b O. Nagy Gábor. Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest: Gondolat Kiadó (1988). ISBN 963-281-871-7. Hozzáférés ideje: 2009. február 3.