Fekete (heraldika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Névváltozatok: roh ['feketés, rőt'] (TESz III. 430.), ater, obater, niger, obniger, subniger, coracinus, pullus, fuscus (NySz I. 790.), igen fekete: perniger, fekete festék: atramentum (C; NySz I. 790.), feketés: infuscus, subniger (PPB.; NySz I. 791.), Holló-szín: color coracinus (Nom² 227., NySz I. 1476.)


en: sable, de: schwarz, la: atrus, niger, sabuleus, sabularius
Rövidítések

Fekete tarpajzs.jpg

A fekete a színek közé tartozó heraldikai színezék.

A feketét gyakran összetévesztik az ezüsttel, ha olyan címerekről van szó, melyeknél valódi ezüstöt használtak a színezésre. Az ezüst ugyanis idővel megfeketedik.

A szó etimológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete szín a heraldikában valószínűleg valamilyen sötét prémre, nevezetesen a cobolyra megy vissza. Erre utal a fekete francia és angol (sable), német heraldikai elnevezése. A német Zobel (cobolyprém) a középkori trubadúroknál a fekete szín neve volt. Ez arra utal, hogy eredetileg sötét prémet erősítettek a pajzsra, majd ebből lett a fekete szín. A magyarban az Apor Péternél előforduló nyuszt és a 'feketés, rőt' értelmű roh szó vonható ide.

A fekete szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a feketéhez kapcsolni. A színek között ezt tartották a legkevésbé előkelőnek. Prinsaultnál a gyász és gazdagság jelképe volt. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) a fekete szín az érzékeknek felel meg.[1] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a mauro elnevezést használta a feketére.

A fekete a szimbolikában a halál, bánat és gonoszság színe. A népi képzet feketének tartja az ördögöt. Európában a fekete ruha, lobogó, fátyol, karszalag stb. a gyász jele.

A fekete előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feketéhez koromalapú festékeket használtak. Az árnyékolására aranyat vagy ezüstöt alkalmaztak. A legjobb fekete festékek a kanóc- és a lámpakormok voltak. Olyan kemencében készítették, melynek jól záródott az ajtaja felül pedig nagy négyszögű nyílással volt ellátva. Efölé kúp alakú zsákot akasztotttak valamilyen puha, de elég erős anyagból. A kemencében szénben, gyantában, kátrányban gazdag fát és más anyagokat, tüzeltek és hamvasztottak el. A levegő megvonásával sok füst és korom keletkezett, melyet a kosárról időnként le kellett rázni. Ezt aztán lenolajból főzött firnásszal keverték el. A másik a hollófekete vagy hollóezüst, mely grafitalapú krém volt. A szürkésen barnás árnyalatot tryginonnak nevezték. Már az ókori athéni festők, Polygnótosz és Mikón is készítette a szárított szőlőélesztő elégetésével, melyet aztán enyvvel kevertek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Johannes Tauler: A hazatérés útjelzői. Budapest, 2002. 94. l.

Fekete Lajos: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest 1943,


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

fekete, színek, cobolyprém, prémek, színjelölési módszer, vonalkázás, ezüst, nemheraldikus színek