Faragó Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó Tibor
Született1948. december 9. (75 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamatematikus, környezetkutató, humánökológus
IskoláiÁllami Egyetem, Szentpétervár Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

SablonWikidataSegítség

Faragó Tibor (Budapest, 1948. december 9. –) matematikus, környezetkutató, humánökológus, c. egyetemi tanár

Életpálya[szerkesztés]

Matematikus (egyetemi diploma, 1972, Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíja, Állami Egyetem, Szentpétervár); egyetemi doktori cím matematikai tudományszakon (valószínűségszámítás, matematikai statisztika, 1979; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest); posztgraduális klimatológiai továbbképzés (oklevél, 1981, USA/NOAA Nemzeti Éghajlati Központ, Asheville, Észak-Karolina); tudományok kandidátusa cím földrajz tudományszakon (1987, MTA, Tudományos Minősítő Bizottság, Budapest); közigazgatási alap- és szakvizsga (1995, 2001).

Az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájának oktatója, a Szent István Egyetem (SzIE/MATE) címzetes egyetemi tanára, a Budapesti Corvinus Egyetem vendégtanára. Hosszabb ideje a környezet és a társadalom globális szintű kölcsönhatásainak, a nemzetközi környezeti kormányzás folyamatának, a multilaterális környezeti megállapodások fejlődésének vizsgálatával foglalkozik.

A Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa 1992-2010 között különböző beosztásokban (környezetstratégiai tervezésért, a Nemzeti Környezetvédelmi Program előkészítésének, végrehajtásának koordinálásért, nemzetközi és EU-együttműködésért felelős főosztályvezető 1994-től; környezetpolitikai és klímapolitikai ügyekért felelős államtitkár 2009-től). Egyetemi végzettségét követően előbb a Távközlési Kutató Intézet, majd a Központi Meteorológiai Intézet munkatársa (1990-92 között a KMI mb. majd kinevezett igazgatója). 2000-ben a WWF-Magyarország környezetpolitikai munkatársa.

Részvétel hazai és nemzetközi szakmai együttműködésben[szerkesztés]

Több nemzetközi szervezettel, EU-intézménnyel kapcsolatos együttműködésben a kinevezett nemzeti koordinátor, szakmai képviselő illetve szakmai főtárgyaló 1992-2010 között; e nemzetközi szervezetek, ill. egyezmények: ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottság (CSD), ENSZ Környezeti Program (UNEP), Globális Környezeti Alap (GEF), ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) és Kiotói Jegyzőkönyve, Kárpátok Egyezmény; „Környezetet Európának” ENSZ-EGB-program; EU Környezetpolitikai Értékelő Csoport, EU Nemzetközi Környezetügyi Munkacsoport. 1990 óta foglalkozik az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettel (IPCC) való hazai szakmai együttműködés elősegítésével, 2010-ig a Testülettel kapcsolatos feladatok nemzeti koordinátora. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény tudományos tanácsadó testületének első választott elnöke (1995-97); az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság alelnöke (1998-99)

Szakmai publikációk[szerkesztés]

Mintegy kétszáz tudományos és ismeretterjesztő tanulmány alkalmazott matematikai, környezetvédelmi, nemzetközi együttműködési témakörökben.[1] Néhány publikáció:

  • 1981: Éghajlat és társadalom. Magyar Tudomány, 142:7-8, 503-509. o.
  • 1990: Extremes and design values in climatology. WMO / WCAP-14, World Meteorological Org. No.386 (T. Faragó; R.W.. Katz)
  • 1991: Az éghajlat változékonysága és változása (szerk. Faragó Tibor, Iványi Zsuzsanna, Szalai Sándor) KTM-OMSZ
  • 1992: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezet és Fejlődés Konferenciája: tények és adatok. ENSZ Konferencia Magyar Nemzeti Bizottsága (szerk: Bulla M.; Faragó T.; Nathon I.)
  • 1994: Hungary: stabilisation of the greenhouse gas emissions. National communication on the implementation of commitments under the United Nations Framework Convention on Climate Change (szerk. Pálvölgyi T., Faragó T.); FFB, Bp.
  • 1994: Környezet és társadalom közös jövője. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján elfogadott "Feladatok a XXI. századra" című program (szerk. Faragó T., Gyulai I.); FFB, Bp.
  • 1994: Nemzetközi környezetvédelmi és természetvédelmi egyezmények (szerzők: Bándi Gy., Faragó T., Lakosné H.A.); KTM, Bp.
  • 1996: Környezetbiztonság: az ENSZ programjai és a hazai feladatok (szerk.: Faragó T.) KTM, Bp.
  • 1998: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Kiotói jegyzőkönyv az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez és a hazai feladatok (Faragó T.; Foltányi Zs.; Pálvölgyi T.; Poós M.); FFB, Bp.
  • 2000: Accidental transboundary water pollution: principles and provisions of the multilateral legal instruments; WWF, Office of the Gov. Commiss. for the Tisza and Szamos Rivers. (T. Faragó, Zs. Kocsis-Kupper)
  • 2002: Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája (szerk. Faragó T.) FFB, Bp.
  • 2002: Magyarország részvétele a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésben. OKT - MTA Szoc. Kut. Int.
  • 2002: Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről. A találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése. (Faragó T.; Feiler J.; Gellér Z.; Láng I.) FFB, Bp.
  • 2003: Nemzetközi együttműködés az éghajlatváltozás veszélyének, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére; KvVM–Debreceni Egyetem (Faragó T., Kerényi A.)
  • 2004: A Globális Környezeti Alap. (Pató Zs., Faragó T.); KvVM, Bp.
  • 2006: Multilateral environmental agreements and their implementation in Hungary (ed.: Faragó T.) KvVM, Bp.
  • 2010: Climate change and Hungary. Mitigating the hazard and preparing for the impacts. The "Vahava" report (eds.: Faragó T., Láng I., Csete L.) MTA, Bp.
  • 2011: A társadalmak környezeti sebezhetősége, ellenálló- és alkalmazkodó képessége. In: "Sebezhetőség és adaptáció" MTA Szociológiai Kutatóintézet, 51-64. o.
  • 2012: International environmental and development policy cooperation and the transition process of the CEE countries. Grotius
  • 2013: A hazai környezetügy az elmúlt negyedszázadban. Országgyűlés FFB, Bp.
  • 2013: A nemzetközi fejlesztési együttműködés céljai és a fenntartható fejlődési célok. Statisztikai Szemle, 91:8-9, 823-841. o.
  • 2013: A globálisan növekvő hulladékmennyiség és a kezelésére irányuló nemzetközi törekvések. Ipari Ökológia, 2:1, 43-76. o.
  • 2015: A folyékony ezüst tündöklése és bukása. Magyar Kémikusok Lapja. 70:1 (1. rész), 11-14. o.; 70:2 (2. rész) 43-47. o.
  • 2016: A párizsi klímatárgyalások eredményei. Magyar Energetika, 23:1, 8-12. o.
  • 2016: The anthropogenic climate change hazard: role of precedents and the increasing science-policy gap. Időjárás, 120:1, pp. 1-40
  • 2016: Világunk 2030-ban: a nemzetközi együttműködés új egyetemes programja. Külügyi Szemle, 15:2, 3-24. o.
  • 2017: Az ózonréteg megmentése: egy globális környezeti átterhelés évfordulói és tanulságai. Magyar Tudomány, 178:9, 1105-1113. o.
  • 2018: A nemzetközi és a vitatott tengeri területek kőolajkészletei. In: „Környezet és energia”, MTA DAB, 25-31. o.
  • 2018: Környezettudomány és szkepticizmus: környezeti kibocsátások káros hatásainak felismerése és elismerése. Magyar Tudomány, 179:9, 1289-1303. o.
  • 2019: Energiát mindenkinek, de fenntarthatóan! A globális energiapolitikai együttműködés kibontakozása. Magyar Energetika, 26:2, 16-21. o.
  • 2022: A kő(szén)korszak vége az energiatermelésben? Magyar Energetika, 29:1, 26-30. o.
  • 2022: Közös környezetünk és a globalizáció: árnyak és remények. A veszélyek felismerése és a nemzetközi együttműködés története, tanulságai és jövője. Akadémiai Kiadó, 216 o. (ISBN 978-963-454-765-5)
  • 2023: Planetáris környezetünk veszélyeztetése és megmentése: mérgező nehézfém örökségünk, veszélyes szennyező anyagaink, kikezdett ózonpajzsunk és túlhevülő közös üvegházunk. Akadémiai Kiadó 344 o. (978-963-454-900-0)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2008)
  • Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004)
  • Környezetünkért Díj (2003)
  • Magyar Meteorológiai Társaság Steiner Lajos díj (1995)
  • Magyar Meteorológiai Társaság Róna Zsigmond emlékdíja (1985)
  • Bolyai János Matematikai Társulat Farkas Gyula emlékdíja (1976)
  • Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem (1973)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999