Füzes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Füzes (Stupini)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Hidalmás
Irányítószám 457182
SIRUTA-kód 141517
Népesség
Népesség 188 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Füzes (Románia)
Füzes
Füzes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″

Füzes település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól délre, Füzesszentpéter és Vajdaháza között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Füzes nevét 1341-ben említették először az oklevelek Fizes, Fyzes neveken, mint Valkó várához tartozó települést.

1481-ben Losonczi Bánffy András és Mihály birtoka volt.

1508-ban Báthory István, 1519-ben Borzási György volt Füzes birtokosa.

1570-ben leánynegyede Károlyi Lászlót, Bánffy István Zsófia nevű leányának unokáját illette.

1648-ban Rákóczi birtok volt.

Az 1808-ban végzett összeíráskor gróf Petki, gróf Bánffy, báró Bánffy, Cserei, Vay, Máda, Mágya, Kaba, Keresi és más nemesi családok birtoka volt.

1847-ben 458 görög katolikus lakosa volt, 1890-ben 600 lakosából 1 magyar, 13 német, 586 román volt, melyből görög katolikus 586, izraelita 14 volt. A házak száma ekkor 132 volt.

1910-ben 1180 lakost számoltak itt össze, ebből 9 magyar, 1143 román volt, melyből 1170 görög katolikus volt.

Füzes a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Görög katolikus fatemploma 1600-ban épült. A templom különlegessége, hogy az Alsóbánihoz hasonlóan, kívül is faliképei vannak.

A templom freskói: Az épület külső nyugati oldalán balról: Izsák, Ábrahám és Jákob patriarchák. Középen: Jézus trónol, tőle jobbra egy angyal, kezében mérleggel. A jó cselekedeteket és a bűnösöket mérlegeli, s a pokolra küldi a rosszakat. Az elkárhozottakra váró ördögöket kecskefejjel, bakszakállal ábrázolták; kezeiken, lábaikon állati karmok, testük hosszú, bojtos farkú.

A templom déli oldalán Keresztelő Szent János fekvő alakja látható, amint int Szaloménak, Herodes, Herodias leányának ölében tálcán nyugszik a feje, mellette van a hóhér pallossal. E képtől jobbra Illést látjuk a két szárnyas ló vonta szekerével.

S templom bejáratánál a négyszögletű kereten a három kötélforma díszítés tűnik szembe.

Az épület előcsarnokában: a női osztályban az öt okos és az öt esztelen szűz alakja van a falra festve, kezükben lámpást tartanak. E csoporttól jobbra a hajóban Jézus és tanítványai láthatók, amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A falak többi részén is szentek, patriarchák festett alakjai, az alacsony vízszintes mennyezeten harsonát fúvó angyalok.

A férfi osztályban ugyanúgy, mint az Alsóbáni templomban, a keresztúti jelenetek, és az iconasztázzal (képfallal) szemben Ádám és Éva a tiltott fával, a sanetuariumban Krisztus, az apostolok, az apostolok, szentek és próféták képei láthatók.

A faliképeket 1825-ben festették újra.

Az egyházközség anyakönyvét 1828-tól vezetik.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)