Fénykép barnára színezése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Waveney.jpg

A barnítófürdő egy régi fényképészeti eljárásnál volt használatos.[1] Segítségével az elkészült pozitív képet meleg barna színűre festik, egy jól szellőző helyiségben. Az így készült fotográfiának mai szemmel régies hangulata van.

A barnítófürdő alkalmazásakor szükséges a fénykép túlhívása, mert először halványítófürdőbe kerül, ahol egy különleges vegyszer, a vörösvérlúgsó[2] segítségével elhalványítják a képet, amely így veszít fedettségéből. A halványítóoldat[3] tartalmaz kálium-[ferri-cianid]-ot és kálium-bromidot is. A vörösvérlúgsó, kálium-[hexaciano-ferrát (III)] egy mérgező, rubinvörös kristályokból álló vegyület, melyet elsősorban a fényképészetben használtak, de acéledző szerként, fapácként és kékmásolatok (fénymásolat) készítésénél is ismeretes volt.[4]

A halványított fotográfia felületén csak finom képrészek maradnak. Ezt követően a fényképet alaposan, kb.15 percig kellett mosni, és csak ezután történt a barnítás. A barnítófürdőben az úgynevezett kénmájjal kezelik tovább a fotót, amely az elhalványult részeket barnára festi az eredeti képhez hasonló tónuserősségben.

A kénmáj egyes megfogalmazások szerint a nátrium és a kén vegyületeinek keveréke, ekképp a kálium szulfidjait a káli-kénmáj elnevezés illeti.[5] Más meghatározások a kénmáj, (Hepar sulfuris)[6] elnevezés alatt általában a kálium szulfidjainak, poliszulfidjainak, szulfátjainak keverékét értik. Használták mesterséges kénfürdők készítésére, különböző bőrbajok, reuma, hajbetegségek kezelésére, valamint ólom és higanyfeldolgozásban dolgozók bőrének ápolására, nemesfémek színezésére stb. A kálium-szulfit továbbá használatos volt fényképészeti előhívókban is.[7] A kén-nátriumos színező nátrium-szulfid kristályok vizes oldata, amely kb. 30-60 másodperc alatt képes meleg barnára színezni a fotográfiákat.[3]

A barnítást követi egy alapos mosás, végül az így kezelt fényképet szárítani kell. A barnítófürdő talán a régi nemes eljárások-ra emlékeztet, abban a tekintetben, hogy a különleges módon elkészített fotográfiát először kihalványítják, majd valamilyen vegyi úton a kívánt színűre festik.

Az analóg technikával is lehet már sokkal egyszerűbben barna színezetű képeket létrehozni. Vannak olyan kitűnő minőségű kromogén (chromogenic) filmek, (pl. Ilford XP2, lásd a mellékelt fotót) melyeket hasonlóan a színes filmekhez az ún. C41 technológiával, - C-41 process - hívnak elő. Ha ezeket a negatívokat színes papírra nagyítják, akkor tetszőleges változatban, akár barna-fehér, zöld-fehér, bíbor-fehér stb. monokróm színekben is elkészíthető a fénykép.

A digitális képalkotás korszakában már nincsenek és nem szükségesek labortrükkök. A képek színezésére vagy bármilyen módosítására különböző képalkotó-formázó programokat pl. Adobe Photoshop-t használnak, melyek segítségével bármilyen változtatásra lehetőség van a monitor előtt.

Források[szerkesztés]

  1. Új fotolexikon. Főszerk. Morvay György. Budapest: Műszaki. 1984. 42. o. ISBN 963-10-5372-5
  2. Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon, Műszaki Könyvkiadó Budapest 1984 905. o.
  3. a b Dékán István: Képmódosítások labortrükkök Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985 161. o.
  4. Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1984 905. o.
  5. Bodor Endre: Szervetlen Kémia I. 3. 4. 8. A fémek szulfidjai Tankönyvkiadó Budapest, 1983.
  6. Révai nagy lexikona Az ismeretek enciklopédiája XI. kötet Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság 1914. 463. o.
  7. Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon Műszaki Könyvkiadó Budapest 1984 717. o.