Fényelem
A fényelem olyan érzékelő, amelyben a beeső sugárzás hatására az n és p típusú félvezetők határán létrejövő „zárórétegen” fotofeszültség keletkezik. Ha két eltérően adalékolt félvezetőt helyezünk egymás mellé, határukon ún. „záróréteg” (p-n átmenet) jön létre, amely alkalmas a pozitív és negatív töltéshordozók (lyukak és elektronok) szétválasztására. Ha sugárzás éri ezt az átmenetet, töltéshordozók keletkeznek, amik a záróréteg két oldalán feszültséget hoznak létre. Ez a fotofeszültség elérheti a 0,7 V-ot. A fényelemek régebben szelénből készültek, ma leggyakrabban szilíciumból, GaAs-ból készült fényelemeket használnak. Ha a fényelem két sarkát kis ellenálláson át összekötjük, a rajta mérhető áram a besugárzással (megvilágítással) arányos. Fényelemeket alkalmaznak megvilágításmérőkben, fénysűrűségmérőkben, fényképészeti megvilágításmérőkben, mozaikérzékelők elemeiként (multichannel element). Napelemként való alkalmazásuk jelentősége is növekszik. Fotométerekben előtétszűrőkkel érik el, hogy spektrális érzékenységük és irányfüggésük a V(λ) ill. cos függvényeknek megfeleljen.
Források[szerkesztés]
- https://web.archive.org/web/20131207140712/http://www.muszeroldal.hu/assistance/vilagitaslexikon.pdf