Fényelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A fényelem olyan érzékelő, amelyben a beeső sugárzás hatására az n és p típusú félvezetők határán létrejövő „zárórétegen” fotofeszültség keletkezik. Ha két eltérően adalékolt félvezetőt helyezünk egymás mellé, határukon ún. „záróréteg” (p-n átmenet) jön létre, amely alkalmas a pozitív és negatív töltéshordozók (lyukak és elektronok) szétválasztására. Ha sugárzás éri ezt az átmenetet, töltéshordozók keletkeznek, amik a záróréteg két oldalán feszültséget hoznak létre. Ez a fotofeszültség elérheti a 0,7 V-ot. A fényelemek régebben szelénből készültek, ma leggyakrabban szilíciumból, GaAs-ból készült fényelemeket használnak. Ha a fényelem két sarkát kis ellenálláson át összekötjük, a rajta mérhető áram a besugárzással (megvilágítással) arányos. Fényelemeket alkalmaznak megvilágításmérőkben, fénysűrűségmérőkben, fényképészeti megvilágításmérőkben, mozaikérzékelők elemeiként (multichannel element). Napelemként való alkalmazásuk jelentősége is növekszik. Fotométerekben előtétszűrőkkel érik el, hogy spektrális érzékenységük és irányfüggésük a V(λ) ill. cos függvényeknek megfeleljen.

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]