Fászl István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fászl István
Faszl Istvan.jpg
Életrajzi adatok
Született 1838. február 6.
Kőszeg
Elhunyt 1900. január 26. (61 évesen)
Sopron
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pannonhalma
Pályafutása
Szakterület biológia
Szakintézeti tagság Magyar Ornitológiai Központ

Fászl István (Kőszeg, 1838. február 6.Sopron, 1900. január 26.) ornitológus. Bencés tanár Kőszegen később Sopronban. A Fertő madárvilágának egyik első jelentős kutatója.

Életrajz[szerkesztés]

Született Kőszegen 1838. február 6-án. Atyja nehéz körülmények között élő cipészmester volt, aki tehetséges fiát beíratta a kőszegi gimnáziumba. Mivel a továbbtanulásra nem volt más módja, 1855. szeptember 8-án belépett a bencés rendbe, így lehetősége nyílt a tanári oklevél megszerzésére. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte s 1862. augusztus 22-én misés pappá szenteltetett föl. Oklevele megszerzése után 1861-től 1867-ig gimnáziumi tanár Kőszegen. 1867-től 1895-ig a soproni főgimnáziumban vegytant, mennyiségtant, rajzot, földrajzot, ásvány-, állat- és növénytant tanított, egyben a vegytani szertár és a természetrajzi szertár őre is volt.

Soproni évei alatt a Fertő madárvilágát kutatta, amelynek egyik első, jelentős kutatójaként tartjuk számon. Begyűjtötte a Sopron és környéke és különösen a Fertő faunájának fajait, iskolai gyűjteményének mintegy ezer madár példányát maga gyűjtötte és preparálta. Négy éves gyűjtőmunka eredményeként név nélkül közölte Sopron és környéke légyfaunájának alapvetését. A dolgozat az igen precíz lelőhely adatok mellett néhány ökológiai tényezőt is közölt a légyfauna áttekintése során. Gyűjteménye megsemmisült. Sopron város készülő monográfiája számára állította össze a város környékének virágos növényei listáját. A monográfia azonban nem jelent meg, így munkája kéziratban maradt.

Amikor 1890. január 19-én a magyar ornitológusok Budapesten összegyűltek, hogy a második nemzetközi ornitológiai kongresszus előkészítéséről tanácskozzanak, Fászl is megjelent közöttük. Ez volt talán egyedüli nyilvános szereplése. A még abban az évben végrehajtott szinkron tavaszi madárvonulás megfigyelésben ő Sopron vidékén tevékeny részt vett és megfigyelései Herman Ottó A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig című munkájában láttak napvilágot. Az ornitológiai központ megalakulása után, amíg csak egészsége engedte, szintén évente figyelte a madárvonulást s jelentései az országos összefoglalóban az Aquila évkönyvben jelentek meg (1894–1898. években).

Madártani munkásságának elismeréséül 1896. március 21-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Ornitológiai Központ levelező tagjává nevezte ki.

Ferenc Ferdinánd főherceg soproni tartózkodása alatt többször felkereste Fászlt s megnézte gyűjteményét; sőt 1884-ben a király is meglátogatta és érdeklődéssel hallgatta Fászl magyarázatát és felvilágosításait, melyekkel féltékenyen őrzött kincseit bemutatta.

Madártani munkásságánál nem kisebb érdeme, hogy két európai hírű ornitológust nevelt: Chernel Istvánt és Csörgey Tituszt, akik annak idején tanítványai voltak a soproni gimnáziumban.

1892-ben egy fertői kiránduláson megfázott és tüdőhurutot kapott. Látszólag kigyógyult ugyan bajából, de a betegség csírája visszamaradt benne s tüdősorvadássá fejlődött, mely életerejét lassanként elemésztette. Az utolsó két évben már alig mozdult ki szobájából. 1900. január 26-án déli egy órakor, karosszékében ülve érte a halál. Sopronban, a Szent Mihály temetőben nyugszik.

Halála után a Magyar Ornithológusok Szövetsége emléktáblát avatott Sopronban a bencés gimnázium (ma: Nyugat-Magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium) falán.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

Sopron madarai. A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend Soproni Kath. Főgymnasiumának Értesítője az 1882/83 iskolaévről, 1883:1-31.

Források[szerkesztés]

Chernel István (1901): Fászl István 1838–1900. Aquila, 8. évf. 1-2. sz. 173–181.