Fábián Gyula (zoológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fábián Gyula
Született 1915. július 4.
Sárvár
Elhunyt 1985 (69-70 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása zoológus

Fábián Gyula (Sárvár, 1915. július 4.1985. május 25.) zoológus, vadász, kísérleti régész, a magyar terepíjászat úttörője volt.[1] A vadgazdálkodás területéhez tevékenysége jelentősen hozzájárult.

Tudományos tevékenysége[szerkesztés]

Genetika, vadgazdálkodás[szerkesztés]

Tudományos pályáját genetikusként kezdte. Az egyetemi magántanári habilitációt 1947-ben szerezte meg. 1960-tól nyugdíjba vonulásáig, 16 éven át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszékét[halott link] vezette. 1973-ban megszerezte a "biológiai tudományok doktora" tudományos fokozatot. 1983-ban a gödöllői egyetem díszdoktorává avatták. Tudományos munkássága a biológia számos területére kiterjedt. Foglalkozott többek közt általános genetikával, fénanalizissel, fenogenetikával, ökológiával és vadgazdálkodással is.

Ez utóbbi szakterületen eredményesen kamatoztatta íjászati érdeklődését és íjász ismereteit.[2] A szabad vadászterületen való nagyvad immobilizálásra (kábítás, illetve bénítás vizsgálat, befogás vagy gyógykezelés végett) kifejlesztett egy számszeríjat, amelyből nyílvessző helyett egy speciális, feltollazott injekciós fecskendőt lehetett kilőni. E számszeríjon igen szellemesen oldotta meg a nagyobb távolságokra való célzást. A számszeríj agyazását ollószerűen szétnyithatóra készítette. A felső szár a tusban folytatódott és fix célzást tett lehetővé. Az alsó szárat, amelyen az ideg mozgatta a repülő fecskendőt, a távolságnak megfelelően a kellő szögbe lehetett beállítani.

Kísérleti régészet[szerkesztés]

Fábián professzornak az íjászat terén elért legjelentősebb eredménye kétségkívül az volt, hogy a honfoglalás kori magyar íjakról működőképes rekonstrukciókat tudott készíteni. E tevékenysége nyomán ismertséget és elismerést szerzett a régészek és történészek körében is. Az első sztyeppei összetett íjat 1933-ban, 18 éves korában készítette. Élete folyamán kb. 12-14 népvándorláskori összetett íjat készített. Ezek többsége honfoglalás- vagy kora Árpád-kori magyar íj volt, de volt közöttük korai és kései típusú avar íj is, sőt egy egyiptomi hikszosz íjat és egy szászánida íjat is készített.

A Magyar Televízió 1981-ben egy Fábián Gyuláról készült portréfilm[3] keretében lépésről lépésre nyomon követte egy 11. századi magyar íj elkészítésének menetét. Az említett portréfilmhez kapcsolódnak az első hazai lovas íjász próbálkozások is. A filmben az íjakat használat közben bemutató visegrádi erdészek apró, kócos fakó lovaikról előre- és hátrafelé nyilazva modern ruhájuk ellenére is a kalandozó magyarok illúzióját keltették. Természetesen a lovasíjászathoz is Fábián professzor adta az elméleti instrukciókat.

Terepíjászat[szerkesztés]

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1975-ben létrejött egy terepíjász szakosztály, ami kezdetben Fábián Gyula saját íjait használta, míg - szintén az ő segítségével - sikerült külföldről beszerezni olcsó íjakat. Nagy íjász tapasztalatával sokat segített a terepíjászat alapjainak megismerésében. Mai szemmel nézve primitív felszereltséggel, de határtalan lelkesedéssel megrendezett terepversenyeiken alig-alig talált legyőzőre. Már az 1970-es évek végén kísérletezett a „string walking” célzási technikával, melyet ő húrmértékes célzásnak nevezett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az íjászatra vonatkozó rész Szőllősy Gábor cikkének felhasználásával készült: http://www.freeweb.hu/ijaszlap/index.php?page=1-1/2[halott link]
  2. Izrael, G. (szerk.) (1971): Nagyvadgazdálkodás. Immobilizáció. A vadgazdálkodás fejlesztése. 2. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztálya, Budapest, 29pp.
  3. https://www.youtube.com/watch?v=qtwHARTk0FU

Források[szerkesztés]