Ektokarpén
| Ektokarpén | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | (6S)-6-[(1Z)-but-1-én-1-il]ciklohepta-1,4-dién | ||
| Más nevek | (6-[cisz-butenil]-1,4-cikloheptadién, 1-(1-butenil)-2,5-cikloheptadién, (+)-(6S)-6-(1-cisz-butenil)ciklohepta-1,4-dién | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 33156-93-3 | ||
| PubChem | 12491370 | ||
| ChemSpider | 28290131 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | YRMVTOSPUBRWNX-AEBAWRHJSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C11H16 | ||
| Moláris tömeg | 148,24 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az ektokarpén a barnamoszatok több fajtájának feromonja (szexuális csalogatóanyaga). Gyümölcsös illatát az ember is érzi, amikor a tengervízben hemzsegnek a barnamoszatok, és a nőstény gaméták elkezdik kibocsátani az ektokarpént, hogy odavonzzák a hím gamétákat.
1971-ben Jaenicke Müler izolálta kollégáival a Ectocarpus siliculosus tengeri barnaalgából. Ez volt az először izolált alga-feromon. Később kimutatták édesvízi barnamoszatokban, és magasabbrendű növények gyökerében, levelében, virágában és termésében is.
A barnamoszatnak mind a hím, mind a nőstény gamétái mozgásképesek. A nőstény gaméták párosodáskor a tenger felszínén telepszenek meg, és a feromonnal vonzzák magukhoz a hím sejteket.
Molekulájában minden kettős kötés cisz térállású, a kiralitáscentrumának abszolút konfigurációja S.
Források[szerkesztés]
- Wilhelm Boland: The chemistry of gamete attraction: Chemical structures and (a)biotic degradation of algal pheromones[halott link]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ectocarpene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
