Ektoderma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ektoderma a nagyon korai embrióban fellelhető három csíralemez egyike. A másik kettő a mezoderma (középső réteg) és az endoderma (belső réteg). Az összes közül az ektoderma helyezkedik el legkijjebb.[1]

Általánosságban meg lehet jegyezni, hogy az ektodermából alakul ki az idegrendszer (az agy és a többi idegpálya),[2] a fogzománc és az epidermisz. Szintén ez határozza meg a száj, az ánusz, az orrlyukak, az izzadságmirigyek, a haj és a köröm tulajdonságait.[forrás?]

Az emberekben az embrióban az embriócsomóból differenciálódó embrioblasztok amnionüreg felöli sejtrétegéből jönnek létre.

A gerinchúrosok ektodermája három részből épül fel. Ezek közül a legkülső a epidermisz (más néven felszíni ektoderma), a középső a dúcléc(ek) és a belső a velőcső. Egyedfejlődés során először csak egy egységes "velőlemezt" alkotnak, ami azután erősen barázdálódik "velőbarázdává", amiről lefűződik a dúcléc és velőcső. Ezek későbbi fejlődésnél az emberben szétválnak.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Langman's Medical Embryology, 11th edition. 2010.
  2. Archivált másolat. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 22.)