Duló Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Duló Károly
DK2 posta.jpg
Született 1949. február 14. (69 éves)
Budapest
Foglalkozása filmrendező,
egyetemi oktató

Duló Károly (Budapest, 1949. február 14. –) filmrendező, címzetes egyetemi docens.

Duló Károly

Pályafutása[szerkesztés]

Tizenévesen amatőr színjátszó volt, majd színpadi rendező lett. Fizikusi diplomáját (1972) az ELTE Természettudományi Karán szerezte, szociológusként az egyetem bölcsészkarán (1977) végzett, 1983-ban vált bölcsészdoktorrá. 2002: PhD-fokozat, Debreceni Egyetem.

1972 és 1979 között dramaturgi munkát is végző rendezőasszisztensként tevékenykedett a MAFILM népszerű tudományos filmeket készítő stúdiójában. Olyan kiváló mesterek mellett sajátította el a dokumentum- és ismeretterjesztőfilm-készítést, mint Bodrossy Félix, dr. Homoki Nagy István, Kollányi Ágoston, Lakatos Vince. Önálló filmrendezői pályafutása 1975-től datálódik, 1979-től munkahelyi besorolása szerint is az. 1987 és 1994 között a MOVI-ban dolgozott, 1995-től az Uránia Kht. Helios Stúdió vezetője lett, 1997-től pedig az ebből megalakult Új HDF Stúdióé. Közel nyolcvan - köztük több sikeres sorozat- és egyedi - film producere volt; e munkakörében több fiatalt indított pályájára.

Ez ideig mintegy száz dokumentumfilmet forgatott, s ezekkel mintegy harminc hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert el. Művei értelmi és érzelmi hatásra egyaránt törekszenek. Gyakran indul ki szépirodalmi ihletésből. Érdeklődési köre kiterjed a szorosan vett tudományok mellett a szerves építészetre, a fény, a környezet- és a téralakítás kérdéskörére, az egészséges és fogyatékos gyermekek nevelésére, a művészet- és a kultúrtörténetre. Tematikai repertoárját gazdagította a magyar mezőgazdaság eredményeinek, a kor követelményeihez való igazodásának bemutatása. Maga írja filmjei forgatókönyvét. Mozgóképeinek tartalmát beszédes filmcímek vezetik be. A Vagyok mint minden ember… ismeretterjesztő film a fogyatékos emberekről. Az ember és a kultúrtáj viszonyával foglalkozik A magunk képére… Egész estés dokumentumfilm az öngyilkosságról: „Erős karokkal fogjatok le szépen”. A fényesség titkainak tudója portré Zsolnay Vilmosról. Kós Károly munkásságát az Országépítő hozza néző közelbe. A szerző a tényleges lehetőségekkel való gazdálkodás művészetének tartja a filmkészítést. Munkásságát nem az önmegvalósítás, hanem az értékközvetítés jellemzi. Műveivel támpontot és távlatot kínál nézőinek. Elméletileg is foglalkozik dokumentumfilmmel (ezen belül az ismeretterjesztő és az oktatófilmmel is), a digitális mozizás problémakörével, valamint tudomány- és művészetelmélettel. Kezdeményezte a mozgóképes háttérszakmák újraindítását, a területen folyó szakoktatás, utánpótlás alap- és emeltszintű képzésének a praktikumra alkalmazott korszerű koncepcióját. 1994-től a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének soros elnöke, 1997-től elnöke. E minőségében képviselte/képviseli a magyar filmművészetet és filmszakmát a nemzetközi fórumokon: egyebek közt Párizsban (1995), Los Angelesben (2003), Szöulban (2004) és Madridban (2007) tartott kiselőadásokat.

Első fotókiállításán választékos visszatükröződéseket, jellemzően szecessziós épület(rész)eket láthatott a közönség — a szubjektív tárgyiasság („színről színre”) és az objektív líraiság („tükör által”) dimenziójában. A következő kollekciója tartalmi-művészeti többletet teremtő fotó-applikációkból építkezett mind a hazai, mind a japán helyszíneken készült felvételeket illetően. Az eredetileg különálló fotók a montázsok által meghatározott kompozíciókon partnerien illenek össze, és éreztetett töredékességük dacára – sőt talán éppen ez által – is megidézik a helyek szellemét.

Első könyvében szokatlan szemszögből veszi sorra a mozgókép formanyelvének és dramaturgiájának eszköztárát: minden egyes összetevőjét abból a szempontból tárgyalja, hogy miben és mennyiben épít a nézőre, miféle befogadói késztetést, milyen mozgásteret jelent számára. „Nem csupán a megismerési és kifejezési formákat, hanem minden egyes emberi alkotást úgy lehet felfogni - olvasható a második, művészetelméleti témájú könyv fülszövegében -, mint közelítő és távolító mozzanatok eredőjét, amelyekben a sajátságos emberit gyakorta éppen a távolságteremtés jelenti.” Harmadik könyve esszé, sok idézettel az analógiákról. Azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek a párhuzamok és az analógiák világunk megismerésében. Döntő fontosságúnak tartván (mindennapjainkban, tudományban, művészetben), hogy képesek legyünk elkülöníteni a felszínes hasonlóságoktól a lényegi azonosságokat. Mindhárom kötetet ábrák, képek illusztrálják. A negyedik könyv filozofikus szépirodalmi munka, melynek olvasója kétszer, kétféle: konfrontált megvilágításban találkozhat a Mózes-i exodus bibliai históriájával. Egyiptomtól az Ígéret földjéig „monitorozza” a negyven esztendőn át bolyongó zsidóságot; felrajzolva e kóborlás talányos anatómiáját. Ötödik könyvében Budapest világvárossá alakulásáról és "magyarul beszélő házairól" vall szövegben és képekben. A Világképek, képvilágok c. kisregényben eredeti és kortársi írásművekre támaszkodó életrajzok révén három sors, három korszak, három világ elevenedik meg. Példák ezek, miszerint a művészet nem pusztán a lélek, a szellem luxusa, hanem létszükséglet, életstratégia és megoldás a mindennapok kihívásaira. Szent Lukács a festészeti munkásságáról szóló apokrif hagyományok alapján vált a festők védőszentjévé. Orvos volt, s utánajárt a Jézusról hallottaknak. Pályáját hivatalnokként kezdte Huang Kung-wang, majd kiábrándulva a mandarinok ügyeskedéseiből, beállt taoista szerzetesnek. Idős korában a kínai tájképfestészet egyik meghatározó alakja lett. Vincent van Gogh lelki betegségeinek kialakulásában, súlyosbodásában szerepet játszhattak csődöt mondó kapcsolatai s anyagi kiszolgáltatottsága, végül öngyilkos lett. Ide vezető útját azonban egyre rangosabb festmények szegélyezik. Az emberrel nem akkor történnek meg a dolgok, amikor megesnek vele: csalódásokat, veszteségeket kellett elviselnie Szabó Lőrincné Mikes Klárának és Leni Riefenstahl filmrendezőnek is. Életük során morálisan vitatható döntésekre kényszerültek. Reálisan megrajzolt életútjuk stációinál lelkületük önvédelmére kitalált példákat mutat be a Védőhálók c. kisregény. A perzsa birodalom egyik fellegvárában kémkedik Dareiosznak, „a Királyok Királyának szeme és füle”. Barátság szövődik közte és Aiszkhülosz között. A Szem a látásra, fül a hallásra szépírás főalakja eljut Perszepoliszba, jelent megbízóinak. Szíve és szelleme, visszaútján a megszülető demokrácia honához: Athénhoz közelíti őt.

Filmográfia a jelentősebb hazai díjakkal[szerkesztés]

  • A fény mint hullám — Az optikai rács (1975)
  • Osztókészülékek (1975)
  • Bevezetés a bepárlási folyamat irányításába (1975)
  • Az őszibarack termesztése (1975)
  • Házszerelés feszítéssel (1976)
  • Nők az élelmiszeriparban (1976)
  • Zöldségfélék kettős termesztése (1976)
  • Zöldségtárolás (1976)
  • A teljes kép (1976) (Operatőri díj Neményi Ferencnek, Miskolc, 1977)
  • Elmo tüze újra rejtély (1977)
  • Villamos motorok karbantartása (1977)
  • Gépi betakarítású zöldségfélék áruelőkészítése (1977)
  • A gyermek világa 5. — Figyelj rám (Kis Klárával, 1977)
  • A gyermek világa 10. — A felfedező játék (1977)
  • Pneumatikus berendezések alkalmazása a mezőgazdaságban (1977)
  • Villamos motorok karbantartása (1977)
  • Több hús olcsóbb takarmányból (1978) (Fődíj, Kecskemét, 1979)
  • Energia, energiaváltozások (1978)
  • A szimmetriáról — aszimmetriáról (1978)
  • A termelési folyamatokban lévő veszteségidők csökkentése (1978)
  • A termőföld védelmében (1979) (Különdíj, Keszthely, 1980)
  • Tették, amit kell — Portrévázlatok a magyar mezőgazdaság történetéből (1979)
  • Vagyok, mint minden ember… (1979)
  • Az abraktakarmányok gazdaságos felhasználása (1979)
  • Látni és meglátni (1979)
  • A termőföld védelmében (1979)
  • Értelmező próba (1980)
  • Közcélú munkaerő a mezőgazdaságban (1980)
  • Személyes kapcsolatok az osztályban (1980)
  • Az alma gazdaságos hasznosítása (1980)
  • Osztálytársak (1981)
  • A trágyakezelés és szennyvízelhelyezés újabb lehetőségei (1981)
  • Melléktermékből energia (1981) (Fődíj, Vép, 1982)
  • Minősített növényfajták (1982)
  • A magunk képére… (1982)
  • Energiatakarékos sertésistállók (1982)
  • A külpiac változó feltételeihez igazodva (1983) (Fődíj, Gödöllő, 1984)
  • Új lehetőség a munkaszervezésben (1983)
  • Parlagok kincsei (1983)
  • Találmányok a mezőgazdaságban (1983)
  • Új lehetőség a munkaszervezésben (1983)
  • Számítógép-közelben (1983) (II. díj és Különdíj, Gyöngyös, 1983)
  • Agrokémiai információs és szaktanácsadási rendszer (1984)
  • Innováció a mezőgazdaságban (1984)
  • Eredetvédelem a piacokért (1985)
  • Szervezési újdonságok a mezőgazdaságban (1985)
  • Védjegyek az élelmiszergazdaságban (1985)
  • Tér (1985)
  • Ember és barlang (Magyarország barlangjai sorozat, 1986)
  • A múltnak kútja (Magyarország barlangjai sorozat, 1986)
  • A barlangok fővárosában (Magyarország barlangjai sorozat, 1986)
  • Kertészeti műszaki újdonságok (1987)
  • „Sebed a világ” (1987)
  • A családi otthon biztosítása (1988)
  • CSÉB-évgyűrű biztosítás (1988)
  • A természet védelmében (1989) (I. díj, Kecskemét, 1990)
  • „Erős karokkal fogjatok le szépen” (1989)
  • A fluidizáció (1989)
  • Szerelmesklip (1990)
  • Társastánc (1991)
  • „Ha valaki házat épít” (1991)
  • Arcél (1992)
  • Egy hivatás múltjáról, jelenéről (1992)
  • Barokkvilág Magyarországon (1994)
  • Barokk zene barokk képekkel (1994)
  • Barokk, magyar keretben (1994) (II. díj, Szolnok, 1995)
  • Tanúfa (1995)
  • Beavatkozások (1995)
  • Csodagépezet (1996)
  • Patikamúzeumok, múzeumpatikák (1996)
  • Kultúrák keresztútján (1996)
  • A fényesség titkainak tudója (1996) (II. díj, Szolnok, 1997)
  • In memoriam Lajta Béla (1996)
  • Polgársziget (1998)
  • Festett kazetták világa (1998)
  • Pénzárverés (Játékelmélet tanulságokkal) (1998)
  • Mese világ (1998)
  • Sokszínű egység (1998)
  • Veled vagy ellened (Játékelmélet tanulságokkal II.) (1999)
  • Provinciális szecesszió (2000)
  • Szorítóban — több menetben (Játékelmélet tanulságokkal III.) (2000)
  • Gigászok arca (2001)
  • Medgyaszay István (2002)
  • Védetten…? (2003)
  • A nemzeti építészet mestere — Lechner Ödön (2003)
  • Országépítő — Kós Károly (2004)
  • Aki Torockót választotta — Toroczkai Wigand Ede (2004)
  • A jövő városa felé — A Vágó fivérek építészete (2005)
  • Jakab Dezső és Komor Marcell építészete (2006)
  • Betájolt öröklét (2006)
  • Városépítő — Bernárdy György (2006)
  • Mozgó világ (2007)
  • Árkay Aladár (2008)

Producerként kiemelkedő művei[szerkesztés]

  • Bordal I - VI. (Zöldi Istvánnal)
  • A Homo Faber-sorozat 3 epizódja (Kis Klárával)

Fontosabb szerkesztő-rendezői munkák a Duna Televíziónál[szerkesztés]

  • Múltidéző kövek
  • Megőrizzük vagy elvesztegetjük?
  • A Zsolnay-műhely
  • Rétfalvi Sándor szobrász, érdemes művész
  • Bachman Zoltán, Kossuth-díjas építőművész
  • Pungor Ernő akadémikus
  • Kornai János akadémikus

Fotókiállítások[szerkesztés]

  • Tükör által vs. színről színre (Budapest 2010, Szolnok, 2010)
  • Az emlékezet tájain (Budapest, 2011)
  • Elágazások és összefonódások (Dunakeszi, 2012) Közös, családi kiállítás (Ildikó lánya festményeivel, Anikó lánya könyvterveivel és megvalósult kiadványaival, Lídia unokája könyveivel, illusztrációival, grafikáival)
  • A szél és eső hídjain Kínához közelítve (Dunakeszi, 2012, Budapest, 2013, 2014)

Könyvek[szerkesztés]

  • A néző filmje (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2006, 192 o.)
  • Közelítő távolítás (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2007, 151 o.)
  • Párhuzamok. Esszé - sok idézettel - az analógiákról (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2010, 159 o.)
  • Kettős látás (Underground Kiadó, Budapest, 2011, 135 o.)
  • Budapest színről színre vs. tükör által (Gondolat Könyvkiadó, 2014, 176.o.)
  • Világképek, képvilágok (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2015, 156 o.)
  • Védőhálók (Gondolat Könyvkiadó, 2016, 138 o.)
  • Szem a látásra, fül a hallásra (Gondolat Könyvkiadó, 2016, 148 o.)
  • Lehet másképp (összeállító, Gondolat Könyvkiadó, 2017)

Fontosabb nemzetközi fesztiváldíjak[szerkesztés]

  • A szimmetriáról — aszimmetriáról
    • Különdíj (VIII. Nemzetközi Tudományos és Technikai Filmfesztivál, Katowice, 1979)
  • Több húst olcsóbb takarmányból
    • Bronz torony-díj (5. Nemzetközi Agrár Filmszemle, Zaragoza, 1979)
  • Parlagok kincsei
    • Különdíj (I. Nemzetközi Agrár Film- és Videoszemle, Kecskemét, 1984)
  • Számítógép-közelben
    • II. díj (Fiatal Feltalálók Világkiállítása, Plovdiv, 1985)
  • A barlangok fővárosában
    • I. díj (X. Barlangtani Világkongresszus, Budapest, 1989)
  • Sokszínű egység
    • Fődíj (Millenniumi Képzőművészeti Filmszemle, Szolnok, 2000)

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Balázs Béla-díj (1990)
  • Petzval József-emlékérem (2008)
  • Apáczai Csere János-díj (2010)
  • Eötvös József-emlékérem (2013)

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben (Budapest, 1983)
  • Magyar rendezők könyve (Budapest, 1999)
  • Magyar Filmlexikon I-II. (Budapest, 2005)
  • MTI Ki kicsoda 2009 (Budapest, 2008)
  • Who is Who Magyarországon (2014)