Drymodes beccarii
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Drymodes beccarii (Salvadori, 1876) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drymodes beccarii témájú kategóriát. |
A Drymodes beccarii a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1876-ban, a Drymoedus nembe Drymoedus beccarii néven.[2] Egyes szervezetek szerint a Drymodes superciliaris alfaja Drymodes superciliaris beccarii néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 20 centiméter, testtömege 36–58 gramm.
Életmódja[szerkesztés]
Gerinctelenekkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 15.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
