Directio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nagybirtok-kormányzat egy központi, igazgatási testülete (latinul: Directio, németül: Güterverwaltung vagy Güterdirektion) a 1819. században. Igazgatóság és kormányzóság néven ismeretes elsősorban. A legismertebb a Festetics György (1755-1819) idején alapított keszthelyiDirectio”, ami jelentős mértékben hozzájárult az udvartartás optimális működési mechanizmusához különféle instrukciók kidolgozásával a birtokigazgatás- és felügyelet, a bevételek és kiadások, valamint az uradalmi hitelpénztár kezelése mellett.

Festetics György a birtokainak racionális átalakítására törekedett, méghozzá egy agrárszakíró, Nagyváthy János közreműködésével, aki birtokigazgatási reformját a „Közönséges Instructio” című munkájában foglalta össze. Ugyan fokozatosan vezették be a változtatásokat, a legelső és legfontosabb újításnak 1792-ben egy központi igazgatási szerv, az „Oeconomica Directio” megszervezése számított, melynek első igazgatója (direktor) Nagyváthy lett. Ezeken az üléseken jegyzőkönyveket vezettek magyar nyelven, melyekben feljegyezték az ülések számát, idejét, a résztvevőket, a levelek beérkezési idejét, az ügyek számát, s a hozott döntéseket egyaránt.

Források[szerkesztés]

  • Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711−1848. Budapest, Akadémiai, 1980. 59−61.
  • Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820−1830). In: Századok 150. (2016: 3. sz.) 540−551.
  • Kurucz György: Adósság, hitel, törlesztés: Festetics György pénzügyi helyzete 1782-1818 között. In: Századok 140 (2006: 3. sz.) 543−557.
  • Kurucz György: Keszthely grófja. Festetics György. Budapest, Corvina, 2013. 143−160.
  • Lukács Gábor: A Festetics-birtok gazdálkodási és vezetési reformja a XVIII. század végén. PhD értekezés. 65−128.
  • Lukács Gábor: Nagyváthy, a Festetics-birtok tudós “Directora”. In: Nagyváthy János emlékkönyv. Szerk.: Lukács Gábor - Kocsondi József. Keszthely, 2007. 85−120.